Walter Rudolf Hess és Antonio Caetano de Abreu F. E. Moniz

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitünetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban. 1949-ben két neves agykutatónak megosztva ítélték oda a Nobel-díjat.

orvosi, Nobel-díj, köztiagy, idegrendszer, Nobel-díj, köztiagy | Gyógy-ír   Kisalföld

Walter Rudolf Hess (1881-1973) svájci élettantudós a következő indoklással kapta a díjat: "a köztiagynak a belső szervek tevékenységét koordináló funkcionális szerveződését illető felfedezéséért". W. R. Hess orvosi diplomáját 1906-ban szerezte a zürichi egyetemen. Kezdetben szemészettel foglalkozott, de abbahagyta gyakorló orvosi tevékenységét és előbb Zürichben, majd Bonnban az élettani intézet tanársegédje lett. 1917-ben a zürichi egyetem élettanprofesszorává nevezték ki. Kiterjedt tudományos kapcsolatai voltak világszerte, s szorosan együttműködött a híres angol élettanprofesszorokkal: Sherringtonnal (1932. évi Nobel-díjas), Hopkinssal (1929-ben kapott Nobel-díjat) és Dale-lel (az 1936-os év Nobel-díjasa).

Kutatásai során az egyes agyi funkciók helyének meghatározásával foglalkozott. Elsősorban az addig még fel nem tárt köztiagyi funkciókat vizsgálta állatkísérleteiben. A köztiagy a két agyfélteke közé ékelt helyzetéről kapta elnevezését. Kísérleti állatoknál a köztiagy gyenge elektromos izgatásával számos életműködés váltható ki: vizelés, székelés, légzés, vérnyomásváltozás. Hess kísérletei során az elektromos ingerlés a kísérleti állatok magatartását, "hangulatát" is befolyásolta. Hess megállapította az egyes élettani funkciók pontos helyét - ami nagy segítséget jelentett az agysebészet számára -, és élettani, valamint szövettani vizsgálatokkal azt is felderítette, hogy az egyes központok miként befolyásolják a különböző szervek és a vázizomzat működését.

Hess felfedezéseiről számos könyvet írt. Közülük néhány: Agyingerlési kísérlet az alvás mechanizmusával kapcsolatban; A vérkeringés szabályozása; A légzés szabályozása.

Antonio Caetano de Abreu Froire Egas Moniz (1874-1955) portugál idegsebész volt, az 1949. évi orvosi Nobel-díj másik díjazottja: "Az egyes pszichózisok esetén végzett prefrontális leukotómia terápiás értékének felfedezéséért".

Moniz orvosi tanulmányait a portugál Coimbra város egyetemén végezte, de a bordeaux-i és a párizsi egyetemeken is folytatott tanulmányokat. 1902-ben Coimbrában professzori kinevezést kapott, majd 1911-ben a lisszaboni egyetemi ideggyógyászat professzora lett. Részt vett a politikai életben is. Parlamenti képviselő volt, majd Portugália spanyolországi nagykövetévé nevezték ki, később külügyminiszter lett.

Szakmai munkájában azzal vált híressé, hogy felfedezte az agyérfestés lehetőségét, az agyi angiográfiát. A vérbe röntgensugarakat elnyelő kontrasztanyagot juttatott, azután röntgenfelvételen az agyi érrendszer tanulmányozhatóvá vált. Az agydaganatok elhelyezkedését is láthatóvá tette. A Nobel-díjat 1949-ben a homloklebeny és az agy többi része közötti összeköttetés elvágásának, a leukotómiának bevezetéséért kapta.

Moniz megfigyelte, hogy lőtt sebek, agyműtétek jellegzetes személyiségváltozáshoz vezetnek, ha az agy homloklebenye megsérül. Ez elsősorban olyan intellektuális funkciókat érint, mint az ítélőképesség, szociális alkalmazkodóképesség és az érzelmek irányítása. Ez vezette Monizt arra a gondolatra, hogy a kóros pszichés állapotok enyhíthetők lennének a homloklebeny és az agy többi része közötti összeköttetés elvágásával. Kifejlesztette a leukotómia műtéti módszerét, ami arról kapta a nevét, hogy a metszések az agy fehérállományát érintik. Kedvező hatásokat figyelt meg olyan betegeknél, akiknél erős érzelmi feszültség mutatkozott, vagy depressziónál, amit erős félelem kísért, s különféle, agresszióval járó elmebetegségeknél vagy heves fájdalom megszüntetésénél, normális elmeállapotú betegeknél. Publikációi nagy nemzetközi feltűnést keltettek. Első operációját 1935-ben végezte és összesen 20 betegen végzett műtétet (az Egyesült Államokban 50 ezer ilyen műtétet végeztek el). Természetesen ma már idejétmúlt ez a kezelés. A modern gyógyszeres beavatkozások szükségtelenné teszik az ilyen drasztikus eljárásokat.

| orvosi, Nobel-díj, köztiagy, idegrendszer
2002-07-29 11:22:53

Web Design & Development Prowebshop