Feodor Lynen és Konrad Bloch
A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.
1964-ben két német biokémikus, Feodor Lynen és Konrad Bloch kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat a következő indoklással: "a koleszterin és zsíranyagcsere mechanizmusának és szabályozásának felfedezéséért".
Feodor Lynen (1911-1979) német biokémikus tanulmányait Münchenben végezte. 1937-ben doktorált, a gyilkos galóca méreganyagáról írta disszertációját. Érdeklődése hamarosan a modern biokémia, az anyagcsere-folyamatok biokémiája felé fordult. Mindig Münchenben dolgozott. 1953-ban a biokémia tanára a müncheni egyetemen, 1954-től a Max Planck Sejtkémiai Intézetet is vezeti. Az élő sejt anyagcseréjének kémiai folyamatait vizsgálja, s számos biokémiai vizsgálata során felfedezi az anyagcserében központi szerepet játszó acetilkoenzim-A-t és e vegyület származékaként az ecetsavat izolálja. Az acetilkoenzim-A-t "aktív ecetsavnak" is nevezik. Ez a szénhidrátok és aminosavak lebomlásából keletkezik, s a zsírsavak, karotinoidok és szteránvázas vegyületek (például koleszterin) képződésének kiindulási anyaga. Felfedezésével lehetőség nyílt a zsírsavak és a koleszterin bioszintézisének megértésére.
Konrad Bloch (1912) német származású amerikai biokémikus a müncheni egyetemen kémiát tanult, 1934-ben végzett. Először svájci kutatóintézetben dolgozott, majd az USA-ba települt. 1936-ban doktorált, majd a Columbia Egyetem kutatója lett. 1946-ban a chicagói egyetem biokémia kutatója, 1954 óta a Harvard Egyetem tanára. Miután Lynen izolálta az acetilkoenzim-A-t, vagy "aktív acetátot", lehetővé vált a koleszterin bioszintézisének vizsgálata. A koleszterin vagy koleszterol a legnagyobb mennyiségben előforduló szteránvázas alkohol, melyet minden sejt képes szintetizálni. Számos, biológiailag fontos szteroid előanyaga. Kóros mennyiség rakódhat le arterioszklerózis esetén az érfalban, az epehólyag falában vagy krónikus gyulladások során.
Amikor a szén-, nitrogén- és oxigénizotópok ismertté váltak, lehetőség nyílt az izotópos kutatásra. Bloch állatok táplálékába szénizotóppal jelzett ecetsavat adott, s nyomon követte az ecetsav szénatomjainak sorsát az állati szövetekben.
1946-54 között Bloch laboratóriumában és Münchenben, Lynen vizsgálatai során azonos eredményekre jutottak. Bizonyítani tudták az addig csak feltételezett folyamatot, miszerint az ecetsav mintegy 30-35 lépésből álló biokémiai folyamat során koleszterinné szintetizálódik. Ugyanígy a zsírsavak felépítését is izotópos vizsgálatok alapján tudták követni. Az anyagcsere-folyamatok addig ismeretlen részleteinek felderítéséért a két tudós 1964-ben Nobel-díjat kapott.