Earl Wilbur Sutherland

A természettudósok, írók, és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

hormon, hormonok, hatásmechanizmusa, orvosi, Nobel-díj, Nobel-díj | Gyógy-ír   Kisalföld
Orvosi-élettani Nobel-díj: 1971

1971-ben Earl Wilbur Sutherland USA-beli hormonkutató kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat "a hormonok hatásmechanizmusa területén tett felfedezéseiért" indoklással. Utoljára 1961-ben adtak ki osztatlan orvosi-élettani Nobel-díjat, amit a magyar származású Békésy György kapott.

E. W. Sutherland (1915-1974) tanulmányait a topekai Washburn College-ben végezte 1937-ben, s 1942-ben doktorált. 1943-45 között orvostisztként szolgált az USA fegyveres erőinél. Szakmai működése során először belgyógyász volt, majd 1945-ben a Washington Egyetemen gyógyszerészet- és biokémia-tanár. 1953-ban a Western Reserve Egyetemen a gyógyszertan tanárává és az intézet igazgatójává nevezték ki. 1963-tól haláláig a Tennessee állambeli Vanderbilt Egyetem élettanprofesszora volt.

A hormonkutatást 1940-ben kezdte meg, s első jelentős eredményét 1955-ben tette közzé, hogy felismerte az adrenalinnak a máj szénhidráttárolására gyakorolt szabályozó hatását. Kimutatta, hogy a vércukorszint emelkedésével járó ún. "alarmreakció" az adrenalin kutatására úgy jött létre, hogy az andrenalin a májban aktiválja a glikogénlebontó enzimet. Ő fedezte fel, hogy néhány hormon, amelyekről addig úgy tudták, hogy csak a hasnyálmirigyben keletkezik, a felső bélszakaszban is képződik.

A Nobel-díjat a hormonok hatásmechanizmusának újszerű megközelítéséért kapta. Kiderítette, hogy a különböző hormonok, melyek a sejteken keresztül irányítják a szervezet működését, kívül rekednek a sejthártyán (membránon), nem jutnak be a sejtekbe. Addig fel sem tételezték, hogy biológiailag aktív anyag el sem jut oda, ahol hatását kifejti. Ennek bizonyítására olyan mikrotechnikára volt szükség, mellyel a gramm egymilliárdnyi része mérhető (nanogramm).

Sutherland a sejtek biokémiai folyamatait vizsgálta, s bennük nanogrammnyi mennyiségben elsőként mutatott ki egy ma már világszerte ismert vegyületet, a ciklusos adenozin 3,5 monofoszfátot, vagy rövidítve a ciklusos AMP-t (cAMP). Ez a sejtmembránban átveszi a különféle hormonok okozta információkat, és a sejtekben található enzimrendszer segítségével ezen információk mint "utasítások" hatására alakul ki a működés.

A különféle hormonok különféle mechanizmusokat vezérlő működését azonos anyag: a ciklusos AMP teszi lehetővé. Ugyanez a vegyület nemcsak a hormonok érvényesülését segíti, hanem a különböző gyógyszerek hatását is közvetíti a sejtmembránon át. Ezek a cAMP nélkül hatástalanok maradnának. Sutherland kutatási eredményei világszerte, Magyarországon is fellendítették a hormonológiai kutatásokat.

Ma már tudjuk, hogy az általa felfedezett cAMP a legkülönfélébb betegségekben játszik jelentős szerepet, pl. a pikkelysömör nevű bőrbetegség esetében vagy bizonyos elmebetegségekben, sőt, a kolerafertőzések súlyos tüneteinek kifejlődésében is.

| hormon, hormonok, hatásmechanizmusa, orvosi, Nobel-díj
2002-07-29 11:40:49

Web Design & Development Prowebshop