Szerv- és sejtátültetés

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

A Nobel-díj bizottság 1990-ben két amerikai orvosnak, Joseph E. Murray sebésznek és E. Donall Thomas hematológusnak ítélte az orvosi-élettani Nobel-díjat a következő indoklással: "A szerv- és sejttranszplantációk mint klinikai kezelési módszerek területén tett felfedezéseikért"A Nobel-díj ebben az évben 730 ezer dollár volt.

Joseph E. Murray 1919-ben született Milfordban. Önéletrajzi írása szerint már kisgyermekkora óta orvos akart lenni, háziorvosuk tevékenysége keltette fel az orvosi pálya iránti érdeklődését. Diplomáját a Harvard Egyetemen végezte, s a bostoni Peter Bent Brigham Hospital sebészorvosa lett. Már egyetemi évei alatt szívesen foglalkozott a laboratóriumi munkával, így életét megosztotta a gyakorló sebészet és a laboratóriumi kutatás között.

A II. világháborúban egy plasztikai sebészeti központban dolgozott, ahol elsősorban égési sérült katonákon végeztek bőrplasztikai műtéteket. Sok sebesült olyan kiterjedt égéssel érkezett, hogy nem volt megoldható a saját bőrátültetés, ilyenkor más személytől származó bőr átültetésére került sor. Az idegen bőr gyakran kilökődött, akkor még talány volt, hogy tudja a szervezet megkülönböztetni az idegent a sajátjától.

A sebészeti osztály vezetője, Brown tábornok már a háború előtt kísérletezett súlyosan égett betegeknél különböző donoroktól vett bőrátültetéssel. Megállapította, hogy minél szorosabb a genetikai kapcsolat az adó és a befogadó között, annál jobbak a transzplantáció eredményei. Ezt már 1937-ben ikrek esetében be is bizonyította. Ez volt az indíttatása J. E. Murraynek a szerváltültetéshez, mely végül a Nobel-díjhoz vezetett.

A szervátültetés mérföldkövének tekinthetjük a Murray által 1954-ben végzett első sikeres veseátültetést, melyet egypetéjű ikrek egyikéből ültetett át a másikba. Az egypetéjű ikrek genetikailag azonosak, nincs közöttük immunológiai különbség, ezért a szervátültetésnél nem kell számolni a befogadó szervezet heves ellenállására az "idegen"szervvel szemben. Azután Murray rokonoktól ültetett át sikeresen vesét, majd végezte nem rokonoktól, sőt, holttestből vett vese átültetését is. Felismerte, hogy a befogadó szervezet immunológiai ellenállást fejt ki az idegen szervvel szemben, s elsőként alkalmazott a kilökődés megelőzésére, az immunrendszer elnyomására egésztest-röntgenbesugárzást. Ez a módszer számos problémát vetett fel, ezért 1961-ben egy új, immunrendszergátló gyógyszert, Azathioprint alkalmazott a befogadó szervezet tűrőképességének kialakítására, a nemkívánatos immunválasz elnyomására. Ez a gyógyszer sokáig az immunszupresszió jól bevált gyógyszere lett.

Murray laboratóriuma szoros kapcsolatot tartott a szerv- és szövetátültetéssel foglalkozó tudósokkal, akik közül gyakori vendég volt P. Medawar (1960. évi Nobel-díjas), G. Hitchings és T. Elion (1988. évi Nobel-díjasok), s más kutatók, akikkel gyümölcsöző megbeszéléseket folytattak és sokat lendítettek a transzplantáció fejlődésének ütemén.

Edward Donall Thomas 1920-ban született Texasban, apja vidéki orvos volt, az orvosi pálya iránti vonzalmát hazulról hozta. 1937-ben iratkozott be a texasi egyetemre Austinban, 1943-ban a Harvard Egyetem orvosi karára került, 1946-ban kapott diplomát. Egyetemi évei alatt már foglalkozott a csontvelő-átültetés lehetőségével leukémiás betegeknél.

Több mint száz éve ismert volt már, hogy a vérsejtek a csontvelőben képződnek, ill. a vérben lévő vérsejtek előalakjai a csontvelőben megtalálhatók. Thomas alapos előtanulmányokat végzett különböző hematológiai osztályokon és kórházakban. Ennek során ismerkedett meg J. E. Murrayvel, aki Bostonban, a Peter Bent Brigham Kórházban sebészként dolgozott. Barátok lettek. Murray akkor végezte első veseátültetését, amikor együtt dolgoztak, s Thomas is részt vett a beteg utókezelésében.

A csontvelő-átültetéshez számos állatkísérletre volt szükség, a kísérletekhez laboratórium kellett, s a betegeket Thomas kórházi osztályon kezelte. Ezeket a feltételeket először dr. Sydney Farber intézetében találta meg. Itt leukémiás gyermekeket kezeltek, s gyógyszeres kezeléssel is átmeneti javulást tudtak elérni.

Thomas a tartósabb javulást a csontvelő-átültetéstől remélte. Ennek az a célja, hogy olyan csontvelői őssejteket vigyenek át a betegbe, melyek beágyazódnak a beteg üres vagy üressé lett csontvelőszövetébe. Ott megtapadva vérsejtképző szigeteket vagy sejteket hozzanak létre, melyekből új, működő csontvelőállomány nő ki. A csontvelő-átültetés elvégzéséhez - s minden más idegen szöveti transzplantációhoz - immunológiai vizsgálatok, mindenekelőtt a szöveti antigének meghatározása szükséges. Ez a szöveti antigénrendszer elég bonyolult, s teljes egyezőség egypetéjű ikrek esetében várható teljes biztonsággal. E. D. Thomas 1955-ben a New York-i Columbia Egyetemhez tartozó Mary Imogene Basset Kórházban végezte el első emberi transzplantációját, ikertől vett csontvelővel. Kutyákon végzett számos kísérlet alapozta meg azokat a megállapításokat, melyeket munkatársaival együtt a csontvelő-átültetés feltételeiként kidolgozott.

A csontvelő-átültetést gyermek és felnőtt leukémiásoknál, egyéb rákos megbetegedéseknél és más, nem rosszindulatú betegségek esetében alkalmazták. Elvégezték a teljes immunológiai profilvizsgálatot mind az adónál, mind a befogadónál, s a lehető legteljesebb egyezést kívánták elérni. A kezdeti alacsony túlélési százalék miatt, amit a beültetett csontvelő kilökődése okozott, a kollégák kétkedve fogadták Thomas eljárását, de a megfelelő donorválasztás és az immunrendszert elnyomó gyógyszer alkalmazása után már sikerült 70-90 százalékos túlélési arányt elérniük.

Gosta Gahrton professzor, a Nobel-bizottság tagja azt mondta: "Engem megragadott az a bátorság, hogy ő annak ellenére folytatta a munkát, hogy mások úgy nyilatkoztak: ez úgyis lehetetlen."

Mindkét tudóst meglepte, hogy Nobel-díjat kaptak, hiszen mindketten klinikusok, s a Nobel-díjat inkább elméleti kutatásokért adták az utóbbi évtizedekben. Az ő elismerésükkel az amerikai Nobel-díjasok száma az 1901-től kiadott 142 orvosi-élettani Nobel-díj közül 69 lett. A brit kutatók a második helyezettek 17 győzelemmel.

| szervátültetés, transzplantáció, nobelátültetés, transzplantáció, nobel
2002-07-29 11:50:07
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop