Kahán Ágost (1914-2004)

Prof. Kahán Ágost a szegedi egyetem nemzetközi hírű szemésztanára, hosszú betegség után, 2004. augusztus 21-én hunyt el.

Kahán Ágost | Orvostörténet   InforMed | Emed, A.
1914. január 29-én született Nagykanizsán, zsidó polgári családban. Ebben a virágzó hitközségben igen korán asszimilálódtak a zsidók, és a vallást a megreformált törvények alapján gyakorolták. Ebben a szellemben élt már Kahán nagyapja, valamint édesapja, aki mint fogorvos, ezredesi rangig emelkedett a hadseregben. 1922-ben azonban nyugalmazták, mivel nem volt hajlandó áttérni a keresztény vallásra.

Kahán kitűnően érettségizett a nagykanizsai reálgimnáziumban és Pesten iratkozott be a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára, ahol 1939. február 11. én avatták orvossá.

Már medikus korában az Élet és Kórvegytani Intézetben majd a Kórbonctani Intézetben is dolgozott. 1939. február 20-tól 1943. december 31-ig a Budapesti Állami Szemkórházban működött, mint szakképesítő majd kirendelt orvos, ifj. Imre József, Horvát Béla és Horay Gusztáv professzorok vezetése alatt.

1943. március 27. én szemészetből kitűnő eredménnyel tette le a szakvizsgát. 1939-ben hat hónapos katonai szolgálatot teljesített. 1940-ben pedig már munkaszolgálatra hívták be, előbb 3 hónapra Jászberényben, majd 1944. Január 1-től ismét munkaszolgálaton volt, de szerencséjére orvosként alkalmazták a X. székely híradó zászlóaljban. 1944 október végén szabadult fel Mátészalka környékén, és 1944 novemberében Karcagon volt városi orvos.

Aztán visszatért szülővárosába, ahol azonban csak az elpusztult családok szellemei fogadták: 2700 zsidót deportáltak és 300 lélek maradt életben. 1945 elején a debreceni Szemklinikán teljesített szolgálatot, továbbá 1945 őszétől 1947 tavaszáig Nagykanizsán lett trachoma ellenőrző orvos és Kaposváron rendelőintézeti szemész főorvos.

1947 áprilisától 1950 júniusáig a budapesti Mária utcai klinikán tevékenykedett Nónay Tibor professzor mellett mint gyakornok, majd tanársegéd. 1950-ben Radnót Magda Szegedre történt kinevezésekor meghívta oda adjunktusaként, majd Radnótnak a fővárosba történő visszahelyezésekor követte főnökét és az I. sz. szemklinikán adjunktusi beosztást kapott.

1952-ben megkapta ott a kandidátusi fokozatot. 1954-ben otthagyta Radnót Magdát és véglegesen Szegeden telepedett le.

1954 áprilisától Kukán professzor Szemklinikáján dolgozott s azon év november 1. én egyetemi docenssé nevezték ki. 1969-ban Kukán nyugalomba vonult és július 1-én Kahán Ágost lett a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának tanszékvezető egyetemi tanára.

1973-ban nyerte el a Tudományok doktora címet és 1984–ben vonult nyugdíjba, 70 éves korában.

Nyugalomba vonulása után is kapcsolatban maradt a klinikával és évente több alkalommal előadásokat tartott orvostanhallgatók, szakorvosok számára egyetemi rendezvényeken, tudományos konferenciákon.

1994 febr. 25. én hajdani munkatársai, tanítványai 80. születésnapját ünnepelték az egyetem oktatási épületében. Az ünnepi ülést Prof Kolozsvári Lajos a Szemészeti Klinika igazgatója nyitotta meg. Frater Lóránd a SZOTE rektora szólalt fel elsőként, majd Hatvani István egyetemi tanár, a Magyar Szemorvos Társaság elnöke üdvözölte a nyolcvan esztendős professzort.

Az egykori tanítványok és kollégák kutatási eredményeik ismertetésével köszöntötték Kahán Ágostot, aki maga is előadást tartott élete fő kutatási területéről. Végül a SZOTE rektora a Professzor Emeritus kitüntetést nyújtotta át az ünnepeltnek. Prof Kahán a 90. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Elnöke Érdemrendet kapta meg. Ugyancsak azon évben a Szemészeti Klinika emlékülést tartott tiszteletére, ahol tanítványai emlékeztek mesterükre, szeretett professzorukra és még személyesen jelen lehetett a pasztell képeiből rendezett kiállítás megnyitóján.

Kahán tudományos érdeklődésének középpontjában a retina kórélettana, elektrofiziológiája, , hematológiai és endokrinológiai vonatkozásai s farmakológiája állott. Műszereket szerkesztett, amelyekkel meghatározhatók a pálcikák és csapok fényingerküszöbei, a látótér különböző részein. Ő vezette be először Magyarországon a fúziós frekvencia vizsgálatait. 1953-ban irt a Szemészet-ben „A tömegadoptométerről” és 1954–ben németül az Acta Med. Acad. Sci. Hung.-ban „Ein Simultan Adoptometer” címen. A retina kórélettani kutatásait azután biokémiai és immunológiai módszerekkel egészítette ki.

A SZOTE Szemészeti Klinikán a munkatársai lettek a szem bioelektromos jelenségeinek valamint a szemfenék biokémiai és immunológiai hátterének szakértői. 1962-ben ő írta a fejezetet a retina és az üvegtest betegségeiről a Boros-Kettesy-Kukán féle „Szemészet” c. könyvben.

1964-ben monográfiát irt a „Pigment Autoagression in der Pathogenese des Vogt-Koyanagi-Harada Syndroms” címen a Graefes. Arch. Opht. nevű német szaklapban, amiben az uvea pigment elleni autoimmun természetét írja le. Ezzel a tanulmánnyal nemzetközi hírnevet szerzett, mivel a Sir. Duke Elder féle „System of Ophtalmology”-ban a fenti munka alapján ismertetik a kórképet.

A következő évben Baselben az „ Ophtalmologica”-ban jelent meg egy másik jelentős tanulmánya „Lymphoreticular reactions in Eales ’s disease” címen.

1965–ben a British Council ösztöndíjjal a londoni egyetem szemészeti klinikáján dolgozott. 1967-ben elnyerte a Lister Fellowship-et és ismét Londonban kutatott egy évig. Ezen munka eredménye volt a retina degeneráció jelenségéről írott tanulmánya, ami 1970-ben meg is jelent a Graymore C. N : „Biochemistry of the Eye” c. munkában. (Acad. Press London).

Kahán írta le elsőnek Magyarországon a thalassaemia szemtüneteit. Ő Ismerte fel, hogy az uvea pigment elleni autoimmun kórképekben szenvedők T-lymphocytái elpusztítják a melanoma malignum sejteket. Ezek után a szem adrenergiás beidegzésének kérdéseivel, és az ideg növekedési faktorral (NGF) foglalkozott. 1980-ban a Springer kiadásában megjelent „Adrenergic Activators and Inhibitors” c. kézikönyvben publikálta dolgozatát.

A legfontosabb eredménye (1983) a Na PO–val főzött ACTH két frakciójának szétválasztása, a lipofilebb frakció enzimrezisztenciájának, potenciálprolongált és bőrbarnító hatásának, valamint albinókra gyakorolt hatásának felismerése. (Prof. Szabó Gábor véleménye).

Összesen 86 tudomány cikket és 4 könyvrészletet irt. Aktív klinikusi tevékenysége során közkedvelt oktató. előadó, nagyszámú kandidátusi és doktori értekezés opponense, szemész generációk szakmai felkészítője.

Területi társadalmi munkában is tevékenykedett. Ő volt a Csongrád megyei szemész szakfőorvos, vizsgáztató tagja a Országos Szakorvosképesitő Vizsgabizottságban és az Országos Szemészeti Intézet Szakmai Kollégiumának is tagja volt.

Prof. Kahán 1981 és 84 között a Magyar Szemorvos Társaság elnöke volt, továbbá tagja Magyar Élettani Társaságnak, a Korányi Sándor Társaságnak valamint az Int. Soc. for Clinical Electrophysiology of Vision –nak. Szerkesztő bizottsági tagja volt a Szemészet című folyóiratnak és az Excerpta Medica Ophtalmology szekciójának.

Munkásságát bőven honorálták: 1957-ben Érdemes Orvos, Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1964) Kiváló Orvos (1978) 1983-ban a Jancsó Miklós emlékérem tulajdonosa lett. 1984-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, 1989-ban a Blaskovics Imre emlékérmet kapta. Végül 2004-ben a 90. ik születésnapján a Köztársaság Elnökének érdemérmével ajándékozták meg.

Prof. Kahán életének utolsó évtizedét a Badacsony szomszédságában levő Szentgyörgy hegyen töltötte második feleségével, és szőlőtermeléssel, pincészettel és festészettel foglalkozott.

Ezt a megemlékezést halálának első éves évfordulója alkalmára írtam.

Dr. Emed Alexander
Haifa, Israel.
| Kahán Ágost
2006-08-17 20:11:34

Web Design & Development Prowebshop