Rubányi Pál (1904-1984)
Rubányi Pál a második világháborút követő korszak egyik igen neves sebésztanára volt.
Budapesten született 1904. július 20-án. Édesapja, nagyapja, dédapja hivatását választotta és a Pázmány Péter tudományegyetem Orvosi Karán, 1927-ben kapott oklevelet.
Kezdettől fogva sebésznek készült és Verebély Tibor professzor tanácsára már medikus korában, az Anatómiai Intézetben majd pedig négy évig Buday Kálmán mellett a Kórbonctani Intézetben dolgozott.
Szíve vágya teljesült, amikor díjtalan orvosként felvették az I. sz .Sebészeti Klinikára, Verebély Tibor mellé, ahol később műtőorvos s végül tanársegéd lett. 1941 szeptember 22-től 1942 szeptemberéig egy tábori kórházban operált, majd 1944 májusában a bori munkatáborba vitték. Bor, Belgrádtól jóval délre feküdt, s az ottani rézbányákban 6000 munkaszolgálatos dolgozott embertelen körülmények között. 1944 őszén a németek felszámolták a bori munkatábort és erőltetett menetben hajtották az életben maradt munkaszolgálatosok egyik részét nyugat felé.
A győri országút mellett Abda község határában lőtték agyon Radnóti Miklóst 21 társával Egy másik csoport a szerb partizánok kezére került, s így a szerencsés véletlen folytán Rubányi Pál életben maradt. Egy partizán kórházban dolgozott hat hétig s csak azután jöhetett vissza Magyarországra. Előbb Temesvárra került, majd visszatért régi munkahelyére, az I. számú Sebészeti Klinikára, ahol 1945 májusától 1947 májusáig ismét tanársegédként működött.
1947-ben életében jelentős fordulat következett be. A II. sz. Sebészeti Klinikán Sebestyén Gyula adjunktusa lett, aki megteremtette Magyarországon a korszerű korszerű mellkassebészetet .Ekkor kezdte el Gömöri Pál professzorral az essentialis hypertonia műtéti kezelésének kidolgozását. Már operált mediastinális daganatokat, valamint nyelőcső-sebészeti műtéteket is végzett. 1949 őszén, Babics Antal az akkori dékán felkérte, hogy ideiglenesen vegye át és készítse elő Petrovszkij orosz professzor számára a Koltói Baleseti Kórházban elhelyezett III. sz. Sebészeti Klinika vezetését. Közölték vele, hogy Petrovszkij professzor ott fog dolgozni két évig, és ő lesz a helyettese. Petrovszkij távozása után Rubányi Pál lett a III. Számú sebészeti Klinika igazgatója. 1950-ben magántanári képesítést kapott, és 1951-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki. 1952-ben elnyerte az orvostudomány kandidátusa tudományos fokozatot. 1954-ben a II. sz. Sebészeti Klinkára helyezték át, és végül 1963-ban Hedri Endre halála után visszakerült az I. sz. Sebészeti Klinikára és nyugdíjazásáig, 1975-ig igazgatója, tanszékvezető tanára maradt. 1975 után szaktanácsadóként segítette utóda munkáját.
Rubányi az alábbiakban foglalta össze munkásságát: „Huszonöt éves tanszékvezetői működésem alatt, munkatársaim és én sok mindennel foglalkoztunk. A nyelőcső és mediastinalis sebészet mellett a cardia-tájék sebészetének korszerű szemléletét és művelését honosítottuk meg Magyarországon. Itt elsősorban a cardia-tájék rákos daganatainak radikális műtéti kezelését kell megemlítenem, de e mellett a különböző típusú hiatus herniákkal is foglalkoztunk. A nyelőcső alsó részletének és az egész nyelőcsőnek vékony, illetőleg vastagbélszakasszal való pótlását is kifejlesztettük. Foglalkoztunk az endokrin sebészet egyes területeivel, különösen a mellékvese, a mellékpajzsmirigyek és a hasnyálmirigy endokrin daganatainak és hyperplasiájának sebészetével.” További jelentős eredménye, a veseátültetés megvalósítása volt, amelyben már utóda, Szécsény Andor segítette.
Közel 100 tudományos közleménye is a gastroenterológiai sebészettel, valamint a mellkasi sebészet különböző kérdéseivel foglalkozik.
A Medicina Kiadó gondozásában jelent meg az Általános sebészet című tankönyve 1970-ben. Társszerző volt a Sebészeti diagnosztika című munkának. (1980). A Magyar Sebészet nevű folyóirat főszerkesztője volt, és szerkesztőségi tag a Therapia Hungarica, az Acta Chirurgica Hungarica, az Orvos és Technika, az Excerpta Medica, és a Zentralblatt für Chirurgie cimű szaklapokban.
Számos külföldi sebészeti társaság választotta tagjai közé és állandó kapcsolatot tartott fenn külföldi sebészekkel. Az ötvenes évektől kezdve az MTA műtéti szakmák bizottságának, majd a Klinikai Főbizottság tagja volt. 1968 december 31-ig az Egészségügyi Minisztérium vezető sebészi, majd az Országos Sebészeti Intézet igazgatói tisztségét töltötte be.
Széleskörű munkásságát gazdagon honorálták: Népköztársasági Érdemrend V. fokozata 1951-ben. Kossuth díj 1954-ben, két alkalommal tüntették ki a Munkaérdemrend arany fokozatával (1964 és 1974), valamint A Haza Szolgálatáért érdemrend arany fokozatával 1968-ban. Megkapta a Balassa-, Hőgyes-, és a Semmelweis-emlékérmet és a Semmelweis aranygyűrűt is.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa Senator Honoris Causa címmel tüntette ki.
Az I. sz. Sebészeti Klinika a múlt év végén tudományos ülésen emlékezett meg születésének 100. évfordulójára.
Ezt a dolgozatot, a magyar sebészek szélesebb körének írtam.
Dr. Alexander Emed
Haifa
Kezdettől fogva sebésznek készült és Verebély Tibor professzor tanácsára már medikus korában, az Anatómiai Intézetben majd pedig négy évig Buday Kálmán mellett a Kórbonctani Intézetben dolgozott.
Szíve vágya teljesült, amikor díjtalan orvosként felvették az I. sz .Sebészeti Klinikára, Verebély Tibor mellé, ahol később műtőorvos s végül tanársegéd lett. 1941 szeptember 22-től 1942 szeptemberéig egy tábori kórházban operált, majd 1944 májusában a bori munkatáborba vitték. Bor, Belgrádtól jóval délre feküdt, s az ottani rézbányákban 6000 munkaszolgálatos dolgozott embertelen körülmények között. 1944 őszén a németek felszámolták a bori munkatábort és erőltetett menetben hajtották az életben maradt munkaszolgálatosok egyik részét nyugat felé.
A győri országút mellett Abda község határában lőtték agyon Radnóti Miklóst 21 társával Egy másik csoport a szerb partizánok kezére került, s így a szerencsés véletlen folytán Rubányi Pál életben maradt. Egy partizán kórházban dolgozott hat hétig s csak azután jöhetett vissza Magyarországra. Előbb Temesvárra került, majd visszatért régi munkahelyére, az I. számú Sebészeti Klinikára, ahol 1945 májusától 1947 májusáig ismét tanársegédként működött.
1947-ben életében jelentős fordulat következett be. A II. sz. Sebészeti Klinikán Sebestyén Gyula adjunktusa lett, aki megteremtette Magyarországon a korszerű korszerű mellkassebészetet .Ekkor kezdte el Gömöri Pál professzorral az essentialis hypertonia műtéti kezelésének kidolgozását. Már operált mediastinális daganatokat, valamint nyelőcső-sebészeti műtéteket is végzett. 1949 őszén, Babics Antal az akkori dékán felkérte, hogy ideiglenesen vegye át és készítse elő Petrovszkij orosz professzor számára a Koltói Baleseti Kórházban elhelyezett III. sz. Sebészeti Klinika vezetését. Közölték vele, hogy Petrovszkij professzor ott fog dolgozni két évig, és ő lesz a helyettese. Petrovszkij távozása után Rubányi Pál lett a III. Számú sebészeti Klinika igazgatója. 1950-ben magántanári képesítést kapott, és 1951-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki. 1952-ben elnyerte az orvostudomány kandidátusa tudományos fokozatot. 1954-ben a II. sz. Sebészeti Klinkára helyezték át, és végül 1963-ban Hedri Endre halála után visszakerült az I. sz. Sebészeti Klinikára és nyugdíjazásáig, 1975-ig igazgatója, tanszékvezető tanára maradt. 1975 után szaktanácsadóként segítette utóda munkáját.
Rubányi az alábbiakban foglalta össze munkásságát: „Huszonöt éves tanszékvezetői működésem alatt, munkatársaim és én sok mindennel foglalkoztunk. A nyelőcső és mediastinalis sebészet mellett a cardia-tájék sebészetének korszerű szemléletét és művelését honosítottuk meg Magyarországon. Itt elsősorban a cardia-tájék rákos daganatainak radikális műtéti kezelését kell megemlítenem, de e mellett a különböző típusú hiatus herniákkal is foglalkoztunk. A nyelőcső alsó részletének és az egész nyelőcsőnek vékony, illetőleg vastagbélszakasszal való pótlását is kifejlesztettük. Foglalkoztunk az endokrin sebészet egyes területeivel, különösen a mellékvese, a mellékpajzsmirigyek és a hasnyálmirigy endokrin daganatainak és hyperplasiájának sebészetével.” További jelentős eredménye, a veseátültetés megvalósítása volt, amelyben már utóda, Szécsény Andor segítette.
Közel 100 tudományos közleménye is a gastroenterológiai sebészettel, valamint a mellkasi sebészet különböző kérdéseivel foglalkozik.
A Medicina Kiadó gondozásában jelent meg az Általános sebészet című tankönyve 1970-ben. Társszerző volt a Sebészeti diagnosztika című munkának. (1980). A Magyar Sebészet nevű folyóirat főszerkesztője volt, és szerkesztőségi tag a Therapia Hungarica, az Acta Chirurgica Hungarica, az Orvos és Technika, az Excerpta Medica, és a Zentralblatt für Chirurgie cimű szaklapokban.
Számos külföldi sebészeti társaság választotta tagjai közé és állandó kapcsolatot tartott fenn külföldi sebészekkel. Az ötvenes évektől kezdve az MTA műtéti szakmák bizottságának, majd a Klinikai Főbizottság tagja volt. 1968 december 31-ig az Egészségügyi Minisztérium vezető sebészi, majd az Országos Sebészeti Intézet igazgatói tisztségét töltötte be.
Széleskörű munkásságát gazdagon honorálták: Népköztársasági Érdemrend V. fokozata 1951-ben. Kossuth díj 1954-ben, két alkalommal tüntették ki a Munkaérdemrend arany fokozatával (1964 és 1974), valamint A Haza Szolgálatáért érdemrend arany fokozatával 1968-ban. Megkapta a Balassa-, Hőgyes-, és a Semmelweis-emlékérmet és a Semmelweis aranygyűrűt is.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa Senator Honoris Causa címmel tüntette ki.
Az I. sz. Sebészeti Klinika a múlt év végén tudományos ülésen emlékezett meg születésének 100. évfordulójára.
Ezt a dolgozatot, a magyar sebészek szélesebb körének írtam.
Dr. Alexander Emed
Haifa
|
2006-09-15 12:57:24