Rubányi Pál (1904-1984)

Rubányi Pál a második világháborút követő korszak egyik igen neves sebésztanára volt.

| Orvostörténet   InforMed | Emed, A.
Budapesten született 1904. július 20-án. Édesapja, nagyapja, dédapja hivatását választotta és a Pázmány Péter tudományegyetem Orvosi Karán, 1927-ben kapott oklevelet.

Kezdettől fogva sebésznek készült és Verebély Tibor professzor tanácsára már medikus korában, az Anatómiai Intézetben majd pedig négy évig Buday Kálmán mellett a Kórbonctani Intézetben dolgozott.

Szíve vágya teljesült, amikor díjtalan orvosként felvették az I. sz .Sebészeti Klinikára, Verebély Tibor mellé, ahol később műtőorvos s végül tanársegéd lett. 1941 szeptember 22-től 1942 szeptemberéig egy tábori kórházban operált, majd 1944 májusában a bori munkatáborba vitték. Bor, Belgrádtól jóval délre feküdt, s az ottani rézbányákban 6000 munkaszolgálatos dolgozott embertelen körülmények között. 1944 őszén a németek felszámolták a bori munkatábort és erőltetett menetben hajtották az életben maradt munkaszolgálatosok egyik részét nyugat felé.

A győri országút mellett Abda község határában lőtték agyon Radnóti Miklóst 21 társával Egy másik csoport a szerb partizánok kezére került, s így a szerencsés véletlen folytán Rubányi Pál életben maradt. Egy partizán kórházban dolgozott hat hétig s csak azután jöhetett vissza Magyarországra. Előbb Temesvárra került, majd visszatért régi munkahelyére, az I. számú Sebészeti Klinikára, ahol 1945 májusától 1947 májusáig ismét tanársegédként működött.

1947-ben életében jelentős fordulat következett be. A II. sz. Sebészeti Klinikán Sebestyén Gyula adjunktusa lett, aki megteremtette Magyarországon a korszerű korszerű mellkassebészetet .Ekkor kezdte el Gömöri Pál professzorral az essentialis hypertonia műtéti kezelésének kidolgozását. Már operált mediastinális daganatokat, valamint nyelőcső-sebészeti műtéteket is végzett. 1949 őszén, Babics Antal az akkori dékán felkérte, hogy ideiglenesen vegye át és készítse elő Petrovszkij orosz professzor számára a Koltói Baleseti Kórházban elhelyezett III. sz. Sebészeti Klinika vezetését. Közölték vele, hogy Petrovszkij professzor ott fog dolgozni két évig, és ő lesz a helyettese. Petrovszkij távozása után Rubányi Pál lett a III. Számú sebészeti Klinika igazgatója. 1950-ben magántanári képesítést kapott, és 1951-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki. 1952-ben elnyerte az orvostudomány kandidátusa tudományos fokozatot. 1954-ben a II. sz. Sebészeti Klinkára helyezték át, és végül 1963-ban Hedri Endre halála után visszakerült az I. sz. Sebészeti Klinikára és nyugdíjazásáig, 1975-ig igazgatója, tanszékvezető tanára maradt. 1975 után szaktanácsadóként segítette utóda munkáját.

Rubányi az alábbiakban foglalta össze munkásságát: „Huszonöt éves tanszékvezetői működésem alatt, munkatársaim és én sok mindennel foglalkoztunk. A nyelőcső és mediastinalis sebészet mellett a cardia-tájék sebészetének korszerű szemléletét és művelését honosítottuk meg Magyarországon. Itt elsősorban a cardia-tájék rákos daganatainak radikális műtéti kezelését kell megemlítenem, de e mellett a különböző típusú hiatus herniákkal is foglalkoztunk. A nyelőcső alsó részletének és az egész nyelőcsőnek vékony, illetőleg vastagbélszakasszal való pótlását is kifejlesztettük. Foglalkoztunk az endokrin sebészet egyes területeivel, különösen a mellékvese, a mellékpajzsmirigyek és a hasnyálmirigy endokrin daganatainak és hyperplasiájának sebészetével.” További jelentős eredménye, a veseátültetés megvalósítása volt, amelyben már utóda, Szécsény Andor segítette.

Közel 100 tudományos közleménye is a gastroenterológiai sebészettel, valamint a mellkasi sebészet különböző kérdéseivel foglalkozik.

A Medicina Kiadó gondozásában jelent meg az Általános sebészet című tankönyve 1970-ben. Társszerző volt a Sebészeti diagnosztika című munkának. (1980). A Magyar Sebészet nevű folyóirat főszerkesztője volt, és szerkesztőségi tag a Therapia Hungarica, az Acta Chirurgica Hungarica, az Orvos és Technika, az Excerpta Medica, és a Zentralblatt für Chirurgie cimű szaklapokban.

Számos külföldi sebészeti társaság választotta tagjai közé és állandó kapcsolatot tartott fenn külföldi sebészekkel. Az ötvenes évektől kezdve az MTA műtéti szakmák bizottságának, majd a Klinikai Főbizottság tagja volt. 1968 december 31-ig az Egészségügyi Minisztérium vezető sebészi, majd az Országos Sebészeti Intézet igazgatói tisztségét töltötte be.

Széleskörű munkásságát gazdagon honorálták: Népköztársasági Érdemrend V. fokozata 1951-ben. Kossuth díj 1954-ben, két alkalommal tüntették ki a Munkaérdemrend arany fokozatával (1964 és 1974), valamint A Haza Szolgálatáért érdemrend arany fokozatával 1968-ban. Megkapta a Balassa-, Hőgyes-, és a Semmelweis-emlékérmet és a Semmelweis aranygyűrűt is.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa Senator Honoris Causa címmel tüntette ki.

Az I. sz. Sebészeti Klinika a múlt év végén tudományos ülésen emlékezett meg születésének 100. évfordulójára.

Ezt a dolgozatot, a magyar sebészek szélesebb körének írtam.

Dr. Alexander Emed
Haifa
|
2006-09-15 12:57:24
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop