Hirdetés

A prosztaglandinok kutatása

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

orvosi, Nobel-díj, prosztaglandin, gyulladáscsökkentés, arachidonsav, tromboxán |

Gyógy-ír   Kisalföld

Orvosi-élettani Nobel-díj: 1982

1982-ben Sune Bergström, Bengt Ingemar Samuelsson svéd biokémikusok és John Robert Vane brit gyógyszerész kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat a következő indoklással: "A prosztaglandinok és a közeli rokon biológiailag aktív vegyületek területén végzett úttörő kutatásaikért."

Először Euler izolálta 1935-ben prosztataváladékból és nevezte el prosztaglandinnak azt a vegyületcsoportot, amelyek különböző módosulatait később az állat- és növényvilágban egyaránt széles körben kimutattak. Intenzív kutatásuk az 1950-es években indult meg. Hatásuk szerteágazó, s mint Catton 1980-ban írja: "Sok kutató az 1970-es, 80-as évek csodaszereként emlegeti." A prosztaglandinok természetes előanyagai a telítetlen zsírsavak, a linolsav, linolénsav és az arachidonsav.

Sune Bergström (1916) Stockholmban született. Egyetemi tanulmányait Londonban, az amerikai Columbia Egyetemen, Baselben és a svéd Karolinska Intézetben végezte. Először a Nobel Intézetben dolgozott, a zsírsavak oxidációjával foglalkozott. Ekkor szerzett tudomást Euler másfél évtizeddel korábbi felfedezéséről, hogy az emlősök ondóváladéka erőteljes biológiai hatásokkal, például simaizom-összehúzó hatással rendelkezik, mely egy zsírszerű - Euler által prosztaglandinnak nevezett - anyagnak tulajdonítható.

Bergström tovább tisztította Euler készítményét, azonban 1947-ben a lundi egyetem biokémia tanszékének vezetésével bízták meg, ahol nem volt megfelelő felszerelés a vizsgálatok folytatásához. Itt a koleszterin és az epesavak biokémiáját tanulmányozta. 1958-ban a Karolinska Intézet kémiaprofesszora lett, s folytatta prosztaglandinkutatásait. Először kos ondójából tiszta, kristályos formában előállította a prosztaglandinok két változatát, meghatározta azok pontos kémiai szerkezetét.

Később felderítette az emberi ondó prosztaglandinjának kémiai szerkezetét is. Valamennyi prosztaglandin öt szénatomos gyűrűt tartalmazó, telítetlen hidroxi-zsírsavnak bizonyult. A prosztaglandinok a kutatók érdeklődésének középpontjába kerültek. Kiderült, hogy szinte minden szövetben megtalálhatók és befolyásolják az ivarszervek, a tüdő, a vese működését, a vérnyomást, a véralvadást és egyéb élettani funkciókat. Részei a hormonális szabályozási rendszernek, módosulataik vagy ellenszereik fontos gyógyszerek lehetnek. Kiderült, hogy a különböző módosulatok hatékonyságban felülmúlják az alapvegyületet, ugyanakkor kevesebb mellékhatással rendelkeznek. 1972-ben 23 országban foglalkoztak prosztaglandinkutatással és 237 közleményben adtak közre eredményeket. Bergström eredményei nagyban hozzájárultak a további kutatások sikeréhez.

Bengt Ingemar Samuelsson, a prosztaglandinkutatás másik kiemelkedő svéd tudósa 1934-ben született Halmstadban. Orvosi diplomáját a Karolinska Intézetben szerezte, ahol Bergström tanítványa volt. A diploma megszerzése után is az intézet munkatársa maradt, 1972 óta az orvosi kémia professzora, 1973-ban tanszékvezető, 1978-ban pedig az orvosi kar dékánja lett.

Az első prosztaglandinok kémiai szerkezetének megismerése után azt vizsgálta, hogy ezek a vegyületek a szervezetben hogyan bomlanak le, s milyen más vegyületekké alakulnak át. Foglalkozott a prosztaglandin-bioszintézis mechanizmusával. Bebizonyította, hogy a prosztaglandinok nagy része az arachidonsav nevű zsírsavból képződik, s pontosan azonosította a közti termékek kémiai szerkezetét. Felfedezte, hogy prosztaglandinokra nem jellemző hatású, például aortaszűkítő és véralvadást fokozó közti termékek is keletkeznek.

Később behatóan foglalkozott az egyik prosztaglandin-előanyagnak, az arachidonsavnak és a gyulladáscsökkentő anyagok hatásmechanizmusának összefüggésével. Igazolta, hogy a tüdőasztmánál a hörgőszűkítő hatású anyag is leukotirén (előanyag) és a kortikoszteroidok úgy fejtik ki gyulladáscsökkentő és antiallergiás hatásukat, hogy gátolják a leukotirénképződést.

Munkatársával, Hamberggel felfedezték, hogy a vérlemezkékben az endoperoxidokból nem prosztaglandin keletkezik, hanem egy más, a vérlemezkék összecsapzódását (trombózist) serkentő vegyület, a tromboxan A2. Megállapították, hogy az aszpirin és más gyulladásgátló gyógyszerek úgy fejtik ki trombózisgátló hatásukat, hogy megakadályozzák a tromboxan A2 termelődését.

John Robert Vane 1927-ben született Angliában. Az oxfordi egyetemen szerzett kémiai és farmakológiai diplomát. Ezt követően a Sheffield Egyetem munkatársa lett. 1955-ben az egyik nagy angol kutatóközpont, a Royal College of Surgeons tagja, 1966-tól a kísérleti farmakológia osztály vezetője, 1973 óta a kenti Wellcome Alapítvány igazgatója. Első jelentős felfedezéseit annak a módszernek köszönheti, melyet 1960-ban dolgozott ki különböző bomlékony biológiai anyagok egyidejű kimutatására biológiai hatásaik alapján (szuperfúziós bioassay). Ennek lényege az, hogy a vér vagy egyéb folyadék több izolált szerven áramlik át, olyan szerveken, melyek a kérdéses anyagok egyikére vagy másikára izom-összehúzódással reagálnak. Ezt a módszert használva próbálkozott a különböző prosztaglandinok hatásának elkülönítésével is.

Amikor az anafilaxiás reakció során a tüdőből felszabaduló prosztaglandinok után kutatott, erős aortaszűkítő hatású anyagot talált, melynek felszabadulását az aszpirin és más gyulladásgátló szerek gátolják. A prosztaglandinoknak a gyulladások kórtanában betöltött szerepét vizsgálva ő is azt találta, hogy bizonyos gyulladásgátló gyógyszerek a prosztaglandin-szintézis gátlása útján fejtik ki hatásukat. Be is bizonyította ezt a hatást az aszpirin és az indometacin esetében.

Későbbi vizsgálatai során az erek falában a Samuelsson által leírt tromboxan A2 termelődési helyét kutatva olyan anyagot talált (prosztaciklin), mely az arachidonsav fő terméke és a vérlemezkék összecsapódását gátolja, az ezzel ellentétes hatású tromboxan A2-vel együtt fontos szerepet tölt be a véralvadás szabályozásában.

orvosi, Nobel-díj, prosztaglandin, gyulladáscsökkentés, arachidonsav, tromboxán

2002-07-29 11:46:59

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop