A sejtlégzés felfedezése

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

1931-ben Otto Heinrich Warburg kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat "a légzőferment természetének és működésének felfedezéséért".

Warburg német biokémikus Freiburgban, Berlinben és Heidelbergben végezte tanulmányait, 1931-től a berlini Vilmos Császár Sejtfizikai Kutatóintézet igazgatója volt. Az emberi sejt anyagcsere-folyamatait kutatta, s 1931-ben eredményeiért Nobel-díjat kapott. A Nobel-díj Bizottság indoklásában ez áll:

"A felfedezés a sejten belüli égéssel kapcsolatos... Ez a folyamat bocsát energiát a sejtek rendelkezésére. Mivel a tápanyagok elégése a szervezeten kívül csak magas hőmérsékleten mehet végbe, fel kell tennünk, hogy az élő sejtben végbemenő alacsony hőmérsékletű égés során olyasmi történik, ami vagy a meglehetősen reakcióképes levegőbeli oxigénben vagy a tápanyagban, vagy mindkét tényezőben olyan változást idéz elő, hogy ezek képessé válnak egymással reakcióba lépni. Otto Wartburg teljes mértékben tisztában volt vele, milyen leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik ma e folyamat mechanizmusának feltárása... Az e folyamatban döntő szerepet játszó hatóanyagot, katalizátort, illetve respirációs enzimet (légzőferment), ahogy Warburg nevezte el, a szokásos kémiai módszerekkel lehetetlen volt izolálni, mivel ez az anyag a sejt anyagának kevesebb mint egymilliomod része... Ezért, akárcsak a modern atomkutatásban, közvetett módszerekhez kellett folyamodni... A különböző feltételek között végbemenő égési folyamat mennyiségileg mért változásai fényt derítettek a légzőferment természetére... a légzőferment vörös, vastartalmú enzim, mely közeli rokonságban van vérünk festékanyagával."

Warburg az anyagcsere-folyamatok vizsgálatára manométeres módszert alkalmazott az általa szerkesztett készülékkel (Warburg-készülék). További kísérleteit is a sejtanyagcsere irányában folytatta. A sejtek oxigénszállításával és felhasználásával kapcsolatos újabb vizsgálatai vezettek rákelméletének kialakításához.

Megfigyelte, hogy a rákos sejtek glukózból (szőlőcukor) meglepően sok tejsavat produkálnak, ami erjedéses folyamatra utal. Warburg így ír erről a megfigyeléséről: "Néhány szóban összefoglalva, a rák végső oka az, hogy a testsejtek oxigénfelvételét az erjedés váltja fel. A testsejtek oxigénfelvétellel fedezik energiaszükségletüket, csak a rákos sejtek fedezik azt erjedésből... Az élet fizikája és kémiája szemszögéből nézve a normális sejtek és a rákos sejtek közötti ezen különbség olyan nagy, hogy ennél nagyobb már el sem képzelhető. Az oxigén a rákos sejtekben trónfosztott lett, s az alacsonyabb rendű élőlények energiaszállító reakciója, az erjedés lép a helyébe" - írja.

Gondos utóvizsgálatok bebizonyították ugyan, hogy ezek a változások nem daganatspecifikusak, azonban Warburg hipotézise és felfedezése a daganatkémia elindítója lett.

Warburg izolálja a B2-vitamin egyik származékát, később felfedezi a nikotinsav-amidot, mely szintén vitaminhatású vegyület, olyan jelentős biokémiai felfedezéseket tesz, hogy 1944-ben másodszor is jelölik Nobel-díjra - ami rendkívüli dolog -, de Németország akkori politikai viszonyai a jelölés elfogadását megakadályozták.

| orvosi, Nobel-díj, sejtlégzés, légzőferment, oxidáció
2002-07-29 11:11:18
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop