Az óbudai Szent Margit Kórházat 120 éve adták át

Százhúsz éve, 1897. október 31-én adták át ünnepélyesen a fővárosban a Bécsi úti Szent Margit Közkórházat. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása:

A kórház építését Budapest Székesfőváros Közgyűlésének 1889. évi határozata rendelte el. A fővárosi főmérnöki hivatal tervei szerint megépült kórház építési költsége 240 ezer forint volt, amelyhez az óbudai lakosok téglajegyek vásárlásával járultak hozzá.

A kórház a Bécsi út, a Föld és a Kiscelli utca által határolt, 2803 négyszögöl nagyságú területet foglalta el. Három épületrészből állt: a Bécsi úti főépület a gyógyításra, az egyik melléképület a gazdasági, gondnoki feladatok ellátására szolgált, a Kiscelli utcai épület a kápolnát és a bonctermet foglalta magába. Belgyógyászati, sebészeti és szülészeti osztályokkal rendelkezett, hivatalosan 100, de a valóságban 80 ágyas volt. Az egyemeletes kórházban a kor kívánalmainak megfelelően 12-14 ágyas kórtermeket és két különszobát alakítottak ki. Az emeleten lévő műtőhelyiség és a magánkórtermek között laktak az orvosok, és ott voltak a hivatali helyiségek is. Kezdetben négy orvos és tíz irgalmas nővér látta el a betegeket, utóbbiak közös lakhelye a földszinten volt.

A kórház alapítási neve Boldog Margit Kórház volt, de 1897. október 31-i felavatásakor már Szent Margit Kórháznak hívták. (IV. Béla királyunk lányát csak 1943-ban avatták szentté, a névadó valószínűleg a magyar földön született és anyai ágon az Árpád-házból származó Skóciai Szent Margit királyné volt.)

Az intézmény Óbudát és a környező pilisi falvakat is ellátta, így körülbelül 50-60 ezer ember kórházi gyógykezelését kellett volna biztosítania, ezért már a kezdetektől szűkösnek bizonyult. Mindezt tetézte, hogy 1945-ig a Szent János Kórház részlegeként működött, ami meghatározta gazdasági helyzetét.

Megnyitásakor a főorvos fizetése évi ezer, az alorvosé 480, a szülésznőé 360, az ápolónővéré 300, a gondnoké 800 forint volt. Jóllehet az orvosi fizetés nem volt magasnak mondható, megegyezett egy jó hajógyári szakmunkáséval, a kórház kiváló orvosi karral kezdte meg működését, falai között kiemelten színvonalas munka folyt. Az akkori idő világújdonságát, a röntgenvizsgálatokat már 1903-ban alkalmazták, a századforduló idején megkezdődött az urológiai, a szemészeti, a gyermekgyógyászati, az ideg- és orr-fül-gégészeti szakrendelés is.

A kórház felszereltsége azonban már 1907-re elavulttá és hiányossá vált, a megnövekedett fekvő- és járóbeteg-forgalmat nem tudta ellátni. A korszerűsítést az első világháború, az azt követő zűrzavar és az önálló pénztári kezelés hiánya akadályozta, a nagy gazdasági válság idején jelentősen nőttek az ellátás, főleg az élelmezés kiadásai, még úgyis, hogy nagy veteményeskertet műveltek és disznókat hizlaltak.

A 1930-as években az ágyszám 159-re, az 1940-es évek elején 164-re emelkedett, a betegforgalom 1941-ben elérte a hétezret. Ebben az évben nyílt meg a bőr- és nemibeteg-gondozó, a kerületi tüdőbeteg-gondozó már 1926 óta működött.

A második világháború végén, 1944 nyarán az intézményt katonai kórházzá nyilvánították. A szülészeti osztályt Szentendrére helyezték, súlyos belgyógyászati vagy általános sebészeti betegek felvételét és kezelését csak alapos indokkal engedélyezték. A szovjetek által 1944 karácsonyán elfoglalt épület 1945 első napjaiban a tűzvonalba került, és a kórházat a külső Bécsi út mentén fekvő Fehérítőgyár pincéiben sebtében felállított szükségkórházba kellett menekíteni.

A kórház 1945. március 23-án költözött vissza a harcok alatt súlyosan megrongálódott épületbe, a helyreállítást sikerült gyorsan elvégezni. Az 1950-ben önállóvá vált intézmény Margit Kórház néven tanácsi irányítás alá került, hivatalos neve 1991-ben lett újra Szent Margit Kórház.

Az 1960-as években indult lakásépítési program keretében több lakótelep épült a kerületben, a lakosság száma megnövekedett, ezért a kórház egyre szűkebbnek bizonyult. Az intézményt több kisebb átalakítást követően három szakaszban bővítették: 1981-ben az A, majd a B, végül 1986-ban a C pavilont adták át rendeltetésének. A kórház ezzel 735 ágyassá bővült, öt belgyógyászati osztályának mindegyike specializált feladatot látott el. 1996-ban itt nyílt meg az első, háború után épült, új tervezésű, korszerűen berendezett kórházkápolna.

A Szent Margit Kórházat 2008. január 1-jével jogutód nélkül megszüntették, összevonták a Szent János Kórházzal és a Budai Gyermekkórházzal, ettől kezdve a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai integrált intézmény telephelyeként működött. A kórház 2012-től állami tulajdonba, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz került. 2013. január 1-jétől az egyesített kórházakból kiválva újra önállóan működik, 256 aktív és 200 krónikus, rehabilitációs ággyal, 31 szakambulanciával és szakrendeléssel várja a betegeket.

Idén kezdődött meg a Szent Margit Kórház fejlesztése, amelyre mintegy 1,8 milliárd forintot szánnak. 924 millió forintból több épületet komfortosítanak, létrehoznak egy szeparált műveseállomást, valamint felújítják az intézményhez tartozó nővérszállót, további 828 millió forintot az orvosi műszerek ellátottságának növelésére és a műtőkapacitások korszerűsítésére, valamint informatikai fejlesztésekre fordíthat az intézmény.

| Szent Margit Kórház, kórház, Bécsi úti Szent Margit Közkórház
2017-10-30 00:02:24

Web Design & Development Prowebshop