Emlékezés Jávor Tiborra (1926-2007)

Jávor Tibor professzor, egyetemi tanár, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság volt elnöke, 2007. április 4-én hunyt el.

Orvostörténet | Orvostörténet   InforMed | Emed, A.
Zsidó polgári család sarjaként, 1926. április 10-én született Debrecenben, 1944-ben sárga csillaggal a piarista gimnáziumban érettségizett. Édesanyját és testvérét Istvánt, a debreceni gettóból Auschwitzba vitték és meggyilkolták. Édesapja, Jakobovics Jenő, aki állampénztári tanácsos volt, már évekkel korábban betegségben elhunyt.

Ő munkaszolgálatos lett és a háború után súlyos lábsérüléssel tért vissza Debrecenbe. Orvosi tanulmányait 1945-ben kezdte el a debreceni egyetemen, és már medikus korában fizetéses demonstrátorként az Élettani, Immunológiai, Kórtani és Mikrobiológiai Intézetkomplexumban dolgozott.

1949-ban feleségül vette Terner Kornéliát, aki szintén orvostanhallgató volt, és Auschwitzot túlélte. Mindketten egyedül maradtak a háború után, és a debreceni Népi Kollégium gondoskodott ellátásukról.

1951-ben avatták orvossá. Orvosi munkásságát a Szegedi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján kezdte el, ahol Hetényi Géza professzor a gasztroenterológia felé irányította érdeklődését. 1955-ben szakorvosi képzést szerzett, 1957-ben kandidátusi értekezését védte meg, amelynek címe: „A gyomorszekréció és a neutrálvörös excretió mechanizmusa” volt.

Hetényi professzor halála után, 1958-ban visszakerült Debrecenbe, ahol Petrányi professzor II. Belklinikáján előbb adjunktusi, majd docensi kinevezést kapott. Itt egy gasztroenterológiai munkacsoportot alakított ki, amelynek hat tagja a kísérletes fekéllyel és a malabsorptióval foglalkozott.

Jávor tevékenységének másik fő vonala a különböző gyógyszerek klinikai értékelése volt. Vizsgálta az új gyógyszerek vérszintjét, valamint a beteg emberre kifejtett hatását. A fekélyterápia akkoriban igen közismert gyógyszeréről - a Gastropinről - megállapította, hogy hatástalan, mert fel sem szívódik. A gyógyszerek vizsgálására is munkacsoportot alakított, amely a brüsszeli Gasztroenterológiai Világkongresszuson sikerrel szerepelt 8 előadással.

1964-ben a WHO ösztöndíjjal, Prof. Frazernél, Birminghamben a bélfelszívódást, és a moszkvai Razenkov és Bikov professzorok intézetében a gyomorszekréciót tanulmányozta. 1968-ban írta Akadémiai doktori értekezését: „A parasympatholyticumok klinikai pharmacologiája” címen.

1968-ban a Klinikai Farmakológiai Hálózat vezetősége a gasztroenterológia csoport alapítására kérte fel. Ennek érdekében pályázta meg az akkor megüresedett pécsi I. sz. Belklinika tanszékét. Jávor Tibor Pécsett tanszékvezető professzori kinevezést kapott.

A pécsi belgyógyászati klinikán farmakokinetikai laboratórium jött létre, ahol GCP és GLP szabályai szerint lehetett klinikai vizsgálatokat, gyógyszertesztelést végezni embereken. Ott vizsgáltak először bioequivalenciát Magyarországon.

A klinikai farmakológia területén végzett vizsgálata három új találmány felfedezéséhez vezetett: Egy műszer a kilégzett levegő H2 tartalmának meghatározására, egy kukorica-korpa alapú rostkészítmény, és egy magnézium alumínium hydroxicarbonat tartalmú „Tisacid” nevű antacid. A magyar belgyógyászat új gyógyszereinek nagy része az ő laboratóriumának jóváhagyásával került törzskönyvezésre.

Jávor az I. sz. Belklinikán kialakította a gasztroenterológia-hepatológia, a hematológia, a farmakokinetika, a hypertonia és a fekélykutatás egyik jelentős magyar bázisát. Javaslatára Európában elsők között foglalkozott a klinika az enzimprodukcióval. Érdeklődésük előterébe került a májbetegségek immunológiai vizsgálata is. Ő hozta létre a Dunántuli Lymphoma Munkacsoportot. A kísérletes gasztroenterológiában tisztázta a lipid oldékony szabadgyök fogók fekélyt gátló hatását.

Utódja, Muzsik professzor írja róla: „A belgyógyászat fontosabb ágainak megfelelően speciális osztályokat szervezett a hozzájuk tartozó diagnosztikai és kutatólaboratóriumokkal és speciális szakrendeléssekkel együtt. Nagy elődjeihez hasonlóan betegcentrikus volt. Számos intézkedése a betegek jobb ellátását, a kulturált, humánusabb kórházi körülmények megteremtését célozta. Korán felismerte az ambuláns betegellátás jelentőségét. Az oktatásban a „bedside teaching” rendszert vezette be. A medikusok legkorszerűbb tanulási módszereit alkalmazta.

Jávor professzor igen gazdag irodalmi tevékenységet fejtett ki, 250 tudományos dolgozata jelent meg magyar és külföldi szaklapokban. A Klinikai Farmakológia című munkája két kiadásban jelent meg. Ő írta a belgyógyászati tankönyvek gasztroenterológiai fejezetét, valamint 15 különböző orvosi könyvben volt társszerző.

Fejezeteket közölt a Kümmerle által szerkesztett, német nyelvű Klinische Pharmacologie kézikönyv két kiadásában. Szerkesztőségi tag volt az Acta Medica Hungarica, Clinical Pharmacology Research és a Gyógyszerpiac című lapokban.

Tudományos tisztségei a következők voltak: A Magyar Gastroenterológiai Társaság elnöke volt 10 éven át, később tiszteletbeli elnöke maradt. A Magyar Egészségügyi Tudományos Tanács részére a Kutatásetikai Orvosi Bizottságot szervezte meg, 10 éven keresztül annak is elnöke volt. 1990-től az ennek utódjaként működő ETT Kutatási és Etikai Bizottságnak lett az alelnöke. Az ETT Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottságnak 75 éves koráig választott tagja volt. A Magyar Pharmacológia Társaság vezetőségében dolgozott 25 éven át. Tagja volt a Magyar Orvosképzési Társaságnak is, valamint az „International Association for the study of the liver”-nek.

1993. június 30-án, 67 éves korában vonult nyugdíjba. A nyugdíjas Jávor professzor szaktanácsadó az Országos Gyógyszerészeti Intézetben és Gyógyszeriparban, az etikai bizottság tagja a minisztériumban. Lefordította az Evidence Based Medicine című könyvet, és megírta „A gyógyítás etikája” című művet, amely az etikai bizottságban eltöltött 30 éves munkája alapján kialakult nézeteit foglalta magába. Számos ismeretterjesztő könyvet írt a betegek részére.

Több kitüntetésben részesült, a munkaérdem arany fokozata, kiváló orvos és kiváló oktató címek után a Pro Universitate Debrecen és Pro Universitate Pécs tulajdonosa lett.

Meggyőződéses Marxista volt, az „őrségváltás” után súlyosan támadták pécsi kollégái. Jávor Tibor rendkívül széles műveltségű, humanista gondolkodású ember volt, akivel az elmúlt években többször találkoztam Budapesten, és leveleztem vele.

Ezzel a megemlékezéssel úgy magam, mint a többi külföldön élő magyar származású orvosok nevében tisztelgek emléke előtt.

Dr. Emed Alexander

Haifa, Israel

| orvostörténet
2007-09-21 14:06:48
hirdetés

Web Design & Development Prowebshop