Gerhard Domagk (1895-1964)

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, melyet minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

orvosi, Nobel-díj, kemoterápia, Nobel-díj, kemoterápia | Gyógy-ír   Kisalföld
Orvosi Nobel-díj, 1939

1939-ben a Nobel-díj bizottság Gerhard Domagk német biokémikusnak ítélte az orvosi-élettani Nobel-díjat "a prontozil antibakteriális hatásának felfedezéséért" indoklással.

Domagk 1895-ben született Lagowban (Németország), apja tanító volt. Orvosi tanulmányait 1914-ben kezdte, de önkéntes katonai szolgálata miatt félbeszakította, s 1921-ben szerzett orvosi diplomát Kielben. Patológiai intézetben dolgozik, előbb tanársegédként, s 1927-től kezdve egyetemi tanárként. 1927-ben elvállalja az I. G. Farbenindustrie Wuppertal-Elberfeldben létesített kísérleti patológiai és bakteriológiai intézetének vezetését is. Itt adódik alkalma arra, hogy kifejlessze korának korszakalkotó felfedezését, a szulfonamid-terápiát.

A XIX. század végén a haláleseteknek több mint a felét fertőző betegségek okozták. A XX. század elején védőoltásokat már kezdtek alkalmazni néhány fertőző betegség ellen, például diftériánál, tetanusznál, de a baktériumok szervezeten belüli elpusztítására nem voltak alkalmas gyógyszerek. Az első antibakteriális - arzéntartalmú - gyógyszer, a salvarsan bevezetése Paul Ehrlich nevéhez fűződik, aki gyógyszerével sikeresen gyógyította a szifiliszt. (1908-ban Nobel-díjat kapott.)

Gerhard Domagk folyamatosan és tudatosan kutatta a szervezet természetes védekezése erősítésének és a kórokozó baktériumok szervezeten belüli elpusztításának lehetőségeit. Mikor az I. G. Farbenindustrie vezető kutatója lett, új festékanyagok antibakteriális hatását vizsgálta. Kísérletei során Ehrlich megállapítását tartotta szem előtt, miszerint "a baktériumokat a festékek nemcsak megfestik, hanem el is pusztíthatják". Egy új narancsvörös gyapjúfesték, mely a prontozil nevet viselte, egerekbe oltva igen erősen hatott a streptococcus-fertőzésekre. A kezelt egerekben 48 órával a fertőzés után - az elpusztult, nem kezelt állatokkal ellentétben - nem talált sem streptococcusokat, sem károsodott sejteket. A prontozil szervezetbarátnak bizonyult, ezért emberen is kipróbálta. Egyik első páciense saját lánya volt, akinek egy tűszúrás után elfertőződött karját mentette meg új gyógyszerével az amputálástól.

A streptococcusok - ezek az apró, gömb alakú baktériumok - gyakran okoznak vérmérgezést, agyhártya- vagy szívburokgyulladást, gyakran felelősek a tüdőgyulladás kialakulásáért. Ezek és más kórokozó baktériumok által okozott súlyos fertőzések a prontozil felfedezése előtt csak a szervezet védekezőereje által gyógyultak. Domagk felfedezése megindította a kemoterápia fejlődését.

Felfedezését 1932-ben írta le "Adalék a bakteriális fertőzések kemoterápiájához" című dolgozatában. További vizsgálatok azt bizonyították, hogy a prontozil elbomlásakor keletkező szulfanilamid komponens fejti ki az antibakteriális hatást, s Domagk tapasztalata szerint csak azok a vegyületek hatásosak, melyek a szulfonamidcsoportot parahelyzetben hordozzák a nitrogéncsoporttal szemben. Ma már azt is tudjuk, hogy a szulfonamid a baktérium anyagcsere-folyamatát gátolja. A prontozilt a Bayer-gyógyszergyár hozta forgalomba oldat és tabletta formájában. A molekuláris vegyület variációi révén későbbi kutatók számos hatóanyagot fejlesztettek ki. A korszerű készítményeket ma is használjuk. Később kiderült, hogy a szulfonamidok nemcsak a streptococcusok, hanem más kórokozó baktériumok ellen is jól használhatók.

Domagk 1939-ben felfedezéséért Nobel-díjat kapott, azonban annak átvételét Hitler politikai okokból megtiltotta neki (rövid időre le is tartóztatták). A Nobel-érmet 1947-ben vehette át, de az ezzel járó díjtól már elesett. Domagk számos vizsgálatot végzett a különböző baktériumfajok rezisztenciájának (szulfonamiddal szembeni ellenállásának) kutatására.

1949-ben Domagk kezdeményezésére bevezették a tuberkulózis gyógyítására a Conteben nevű gyógyszert, mely korábban különös jelentőségű volt. Élete utolsó éveiben a rákkutatás felé fordult. Olyan anyagot keresett, mely a ráksejteket pusztítja, de az ép sejteket nem károsítja. Ez a kísérletsorozata nem járt eredménnyel.

A Nobel-díjon kívül számos kitüntetésben részesült, 1959-ben az angol Royal Society tagjává választották: 1964-ben halt meg Burbergben.

| orvosi, Nobel-díj, kemoterápia
2002-07-29 11:16:34


Hogyan halt meg Nagy Sándor?

Egy új-zélandi tudós úgy véli, megfejtette Nagy Sándor halálának több mint 2300 éves rejtélyét. Katherine Hall, a Dunedini Orvostudományi egyetem oktatója, gyakorló ...


150 éves a Lipót

A budai Lipótmezőn százötven éve, 1868. december 6-án adták át az Országos Tébolydát, amely különböző elnevezésekkel 139 évig működött ott, ezért vált a Lipó...


Kaáli professzor aranydiplomás

Ünnepélyes keretek között pénteken a Szegedi Tudományegyetemen aranyoklevelet kapott Dr. Kaáli Nagy Géza, "50 éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységének elism...


Kémiai Nobel-díj – irányított evolúció

Az evolúciós folyamat nemcsak élőlényekben mehet végbe, hanem akár kutatók által irányított módon úgy is, hogy kiragadják egy élőlény génjét és azt irányított...


Orvosi Nobel-díj 2018

A rákkutatás területén elért eredményeiért két tudós, James P. Allison és Hondzso Taszuku kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat - jelentették be hétfőn a stockho...


hirdetés
^