1919. november 26-án a Tolna megyei Dúzs községben született, egyszerű sváb család hatodik gyermekeként. Apja még ebben az évben meghalt, az értelmes gyermeket tanítója a pécsi Pius gimnáziumba küldte. Érettségi után ferences rendi kispapnak tanult Szécsényben.

Ezt a világot szűknek érezte, és következő évét már a budapesti Orvostudományi Egyetemen kezdte el. Végzés után Issekutz professzor meghívására a Gyógyszertani Intézetben kezdte pályafutását. Sikeres belgyógyásszá Haynal és Gömöri professzorok nevelték. 

1953-ban bekövetkezett súlyos autóbalesete után 1957-ben kénytelen volt a klinikai munkáját abbahagyni, ekkor indult újságírói, tudományos szakírói karrierje. 1960-tól tolókocsiba kényszerült, mindkét alsó végtagja megbénult.

1990-ben életműve elismeréséül Akadémiai Díjat és az orvostudományok kandidátusa címet nyerte el.

Legismertebb könyvei: Orvos a családban és a Gyógyszer a családban, amelynek 4. kiadását belgyógyász szakorvos, családorvos lányával együtt készítette el.

Számos napilap, folyóirat (Népszabadság, Élet és Tudomány, Magyarország, Képes Újság, Családi Lap, Delta, Népszerű Technika) a Magyar Rádió és számos külföldi orvosi lap (Selecta, Praxis Kurier, Medical Tribune) munkatársa volt 1991-ben bekövetkezett haláláig.