Emlékezés Góth Endrére (1909-1976)

Góth Endre a neves belgyógyász és endokrinológus harminc évvel ezelőtt hunyt el. 1909 március 27-én Budapesten, orvoscsaládban született. Egyik rokona, Kolozsvárott volt a nőgyógyászat tanára, és testvérhúga is orvos lett Pesten.

Góth Endre, Orvostörténet | Orvostörténet   InforMed | Emed, A.
Szülővárosában végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait s 1933-ban avatták orvossá. Szerencséjére bejutott a III. sz. Korányi Sándor klinikára, amelyik az akkori idők legnívósabb belgyógyászati osztálya volt.

Góth Endre csak három évig dolgozhatott ott, mivel 1936-ban feloszlatták és bezárták a klinikát. Ezután a Szövetség utcai kórház belgyógyászatán talált munkahelyet, majd 1938-tól a Kaszab Aladárról elnevezett Poliklinikán dolgozott, ami a Szabolcs utcai Zsidókórházhoz tartozott. A poliklinikai munkássága 1940-ban megszakadt, mivel Prof. Szent Györgyi Albert meghívására biokémiai kutatásokat végzett 1940-41-ben Szegeden.

A következő évben munkaszolgálatra hívták be, majd 1943-ben bekerült a Szent János Kórház II. sz. Belgyógyászati osztályára.

1944-ben ismét „muszos” lett belőle, és ezúttal az orosz frontra vitték, ahonnan sikerült átszöknie az oroszokhoz, és így életben maradt.

Miután visszatért a fogságból, megnyílt előtte a szabad világ: 1947-ben magántanári kinevezést kapott az „Endokrinológia”tárgyköréből és elkezdhette előadásait az egyetemen.

1950-ben a József Attila kórház, majd 1952-től a Margit kórház belgyógyász főorvosa lett. 1954-ben megszerezte az orvostudományok kandidátusi fokozatát.

1958-ben, ösztöndíjasként a Cambridge-i Biokémiai Intézetben dolgozott. Hazatérve átvette a Szent János Kórház II. sz. belgyógyászati osztályának vezetését, ahol élete végéig dolgozott.

1974 óta az I. sz. Belgyógyászati Klinikára beosztott hallgatók gyakorlati oktatásában is részt vett. 25 éves oktatói tevékenységét 1976-ban az egyetem címzetes egyetemi tanári kinevezéssel, és a Semmelweis emlékéremmel honorálta.

Góth Endre tudományos munkásságát, mely főként az endokrinológia területét fogta át, 124 közlemény (magyar, angol és német nyelven) és hat könyv őrizte meg.

Önállóan írott munkái a következők:

A vitaminok és jelentőségük az orvosi gyakorlatban. Budapest, 1938.

Vitaminok és hormonok Budapest, 1943.

Hormonterápia. Budapest, 1958.

Az endokrinológia újabb eredményei. Budapest, 1963.

Elhízás Budapest1969.

Pathophysiologie und Klinik der Fettsucht. Budapest, 1969.

Behatóan foglalkozott az agyalapi mirigy és a pajzsmirigy kórfolyamatainak különböző kérdéseivel. A II. Belosztályon végzett kutatásai eleinte az ACTH és a mellékvese rendszerre irányultak. Magyarországon elsőként vezette be a ketogén szteroid és plazma hidrokortizon meghatározását. Ezt követően a a cukorbetegség és az elhízás problematikájával foglalkozott. Ő vizsgálta először emberi zsírszöveten a lipolizist. Elsőként kezelt emberi növekedési hormonnal törpenövést.

Nemzetközi tudományos fórumokon tartott előadásai nevét külföldön is ismertté tették.

Tagja volt a Korányi Tárasaságnak és a Royal Society of Medicine-nek. Szerkesztőbizottsági tagja lett az International Journal of Obesity-nek. 1969-ben ő elnökölt a Budapesti Endokrinológiai Kongresszuson.

A magyar orvostudomány e kiváló alakja, idő előtt 68 éves korában, 1976 december 22-én hunyt el.

| Góth Endre, orvostörténet
2006-08-17 20:13:55

Web Design & Development Prowebshop