A keringő (perifériás) vér normális értékei

	Férfiak	Nők
Vörösvérsejtek száma literenként	4,5-5-5x10~2	3,9-5>1x10~=
Hemoglobin 100 ml vérben (g)	13-17	11,5-15>0
Hematokrit (%)	42-54	36-45
Fehérvérsejtszám literenként	4,0-11	x10
Vérlemezke (trombocita) literenként	150-40	0x10

A sejtek mellett a plazma sok fontos fehérjét - mint a véralvadás tényezői - is tartalmaz.Ha a vér megalvad, a vérsejtek mellett a véralvadásban szereplő fehérjéklétrehozzák a fibrinogént; a véralvadék a vér sejtes elemeit és a fibrinogénttartalmazza. Az alvadék feletti folyadékot szérumnak nevezzük. Ha a levett véralvadásgátlótis tartalmaz, a vér nem alvad meg, egy-két órás ülepedés után a csőbenalul a vér alakos elemei, felül a fibrinogént is tartalmazó plazma helyezkedik el. Aszérum tehát fibrinogénmentes vérplazma.

A vér legfontosabb funkciói alapján biztosítja a szöveti oxigénellátást, aszövetekből a termelődött szén-dioxidot elszállítja. Természetesen a vér ezen alapvetőfunkciói mellett a gyomor-bélcsatornában felszívódott valamennyi anyagot, táplálékalkotóelemeta felhasználódás, lebomlás helyére juttatja. A szervezetben az érrendszerés a szövetek között az ozmotikus nyomás biztosításával folyadékegyensúlyt tart fenn.A maga megfoghatatlan, látszólag misztikusnak tűnő mivoltában több száz, egymásraépülő anyagcsere-folyamat egyes lépéseinek elengedhetetlen alkotóelemeit, kata-lizátorait tartalmazza, (mint az enzimek, a nyomelemek, a vitaminok stb.), amelyeknélkül az élet, a keringés, a szervezeti-szöveti oxidáció nem maradhatna fent.

A vér sejtes (alakos) elemei

Vörösvérsejtek

Az alakos elemek közül a vörösvérsejtek (eritrociták) száma a legnagyobb. Az érettvörösvérsejtek 120 napig élnek, ezt követően - döntően a lépben - elpusztulnak. Azöregedő vörösvérsejtek enzimrendszerének működése megváltozik, érzékenyebbéválik a keringésben, végül szétesnek, a szétesett részeket (fragmentumok) pedig a lépsejtjei eltávolítják. A vörösvérsejtek mag nélküli, felülnézetben korong alakú,keresztmetszetben bikonkáv, piskóta formájú sejtek. A szétesett vörösvérsejtekhemoglobinjából több átalakulási fázis után bilirubin keletkezik, amelynek jelentősrésze további átalakulás során a vizelettel urobilinogén formájában távozik. Azutóbbit a rutin klinikai laboratóriumi meghatározások során is felhasználják asárgaságok elkülönítő diagnózisában. A vörösvérsejtek víztartalma több mint 60 %, aszárazanyag-tartalom 90 %-át vastartalmú vérfesték, a hemoglobin alkotja.A vörösvérsejtek legfontosabb funkciója a szervezet oxigénnel történő ellátása,melyet a sejtek a hemoglobinjuk révén látnak el.

A hemoglobin szállítja az oxigént a keringésben, olyképpen, hogy az oxigéntideiglenesen köti meg, majd le tudja adni. Ez az oxigénszállítás a hemoglobinttartalmazó vörösvérsejt fő feladata. Az oxigént a hemoglobin vasatomjai kötik meg.A normális élő sejtben a vas két vegyértékű, ún. ferrovasként szerepel; ez mintbiokatalizátor képes felvenni, majd leadni az oxigént. Kis mennyiségben (1% alatt)ferri-alakban is előfordul, ez a methemoglobin; ha ez felszaporodik, súlyos betegséget,methemoglobinémiát okoz.

A hemoglobin kb. 10 000 atomot magába foglaló összetett fehérje (protein), melynégy piros színű, vasat is tartalmazó, nem fehérjetermészetű alkotóelemből, a hembőlés egy színtelen fehérjerészből, a globinból áll. A vastartalmú hem-csoportok a globinfelszínének aminosavakkal kibélelt mélyedéseiben ülnek. Ez az elhelyezkedés tudjabiztosítani, hogy az oxigénkötés ne legyen végleges, azaz az oxigén fel tudjonszabadulni a hemoglobinról.

A hemoglobin globin része négy polipeptid-láncból áll, amelyek közül kettő-kettőmindig azonos. Így a normális hemoglobinban két alfa és két béta lánc van,mindegyik lánchoz egy nem kapcsolódik. A világon a rendellenes hemoglobin előfordulásánaka jelentősége nagy, egyes kóros hemoglobin gyakori előfordulása földrajzi eloszlástmutat. Ezt mutathatja az a megfigyelés, hogy például Afrika trópusi területein a sarlóalakú vörösvérsejtek okozta vérszegénység miatt az összes élve született gyerek 1 %-ahal meg. A nem egy központi vasatommal rendelkező porfiringyűrű, amelynekszerkezete minden hemoglobinban azonos. A hemoglobinmolekula szerkezete stabil,rendezettsége példaértékű a biológiai anyagok közül, ma már térbeli szerkezete istisztázott.

A hemoglobin rendkívüli módon elterjedt az állatvilágban. Csak néhány, nagyonkezdetleges állatfajnak nincs hemoglobinja vagy nem vasat tartalmazó oxigént szállítófehérjéje. A vas-pigmentet nem tartalmazó oxigénszállító fehérjével rendelkezőállatok vére nem piros, illetve ha nagyon kevés mennyiségű vasat tartalmaznak, a vérszíne sokkal halványabb. A törzsfejlődéssel nem mutat pontosan egyenes arányúfejlődést a hemoglobin fejlődése. Valószínű, hogy a sokkal gyorsabb anyagcseréjűegérnek hatékonyabb hemoglobinja van, mint az elefántnak. Az állati szervezetekanyagcseréje összefüggést mutat a hemoglobinjukkal, illetve a vörösvérsejtjükkel. Anagyon alacsony anyagcseréjű teknősbéka vörösvérsejtjei 600-700 napig élnek. Sok,téli álmot alvó állatfajnál a téli álom alatt a vérképzés helye a lép, s csak a téliálomból felébredés után képzi a csontvelő a vért, az aktívabb élet időszakában. Ezekaz evolúciós változásokat jelzik, melyek a vérképzés és a vér fejlődésére utalnak.

Fehérvérsejtek

A fehérvérsejtek (leukociták) a védekezőrendszer sejtes elemei. Hemoglobint nemtartalmazó, színtelen sejtek, a vörösvérsejtekkel ellentétben sejtmaggal nemrendelkeznek.

A vérben a fehérvérsejtek száma 4-11 ezer mikroliterenként egészségesemberekben. A vérben normális körülmények között csak érett sejtek találhatók. Afehérvérsejtek számára a perifériás (keringő) vér csak ,,ideiglenes tartózkodási hely",az összes fehérvérsejtnek mindössze 5-6 %-a található egyszerre a keringő vérben. Afehérvérsejtszámban azonban jelentős változás alakulhat ki: (növekedhet) élettanikörülmények között egészséges állapotokban is. Ennek oka részben a mellékvesefokozott működése. Ilyen állapot figyelhető meg egyes gyógyszerek, mint például anagyon elterjedt Prednisolon és származékainak szedését követően is. Ebben azesetben a fehérvérsejtszám növekedése azzal magyarázható, hogy a mellékvesehormonhatására döntően a nyirokcsomókból és a csontvelőből nagy mennyiségűfehérvérsejt kerül ki a vérbe. De ettől eltérő, más állapotokban is - mint például aterhesség - jelentősen növekedhet a fehérvérsejtszám anélkül, hogy ez betegséggeljárna.

A fehérvérsejteknek két fő csoportja van: egyik csoportot a neutrofil fehérvérsejtek,monociták és makrofágok (a monociták szöveti formái), másik csoportot a limfociták(nyiroksejtek) alkotják. E két sejtrendszer és sok egyéb, döntően stimuláló faktoregyüttesen biztosítja a szervezet védekezőképességét.A neutrofil sejtek is a csontvelőben termelődnek, e sejtek védik a szervezetet agennyes fertőzésekkel szemben. Az összes fehérvérsejttípus együttes működése az,amely a fertőzésekkel szemben kialakult komplex választ hoz létre. A fagocita sejtek(vagy falósejtek) fő funkciója, hogy a fertőző kórokozóktól (baktérium, vírus,parazita) megvédjék a szervezetet. Mielőtt e működésüket kifejtik, oda kell jussanak,ahol a gyulladás vagy a fertőzés van. Erősen tapadnak a fertőzéssel vagy gyulladássalkapcsolatos érfalfelülethez. Az e sejtek szemcséiből (granulum) felszabaduló anyagszabályozza maguknak a sejteknek az érfalhoz való kitapadását, ezt követően különbözőkémiai anyagok hatására a sérülés vagy a fertőzött terület felé vándorolnak. Haaz érintett helyre érnek, fel kell ismerniük az idegen anyagokat, nehogy a szervezetsaját sejtjei ellen fejtsék ki működésüket. Ezt követően a sejtek amőbaszerű módonbekebelezik, falják (fagocitálják) és megemésztik a szervezetbe jutott anyagot vagysejtet. Az idegen anyag először a fagocita sejt felszínéhez tapad, amelyet primitívfelismerő mechanizmusok irányítanak. Ezután a sejt bekebelezi az idegen anyagot,majd annak emésztése megtörténik. A sejtek granulumaiból felszabaduló anyagoksejten kívülre kerülve elősegítik a bekebelezést. Ezzel az egyszerű működéssel aszervezet lokalizálja a fertőzést, elpusztítja a behatoló idegen anyagokat. Ennek aműködésnek célja megőrizni a szervezet egységét. A reakciónak lehetnek helyi ésáltalános tünetei is, a helyi tünetek mellett láz, nyirokcsomó-nagyobbodás léphet feláltalános tünetként.

Az eozinofil sejtek a parazitákat közvetlenül képesek megölni, e sejtek nemrendelkeznek erős fagocitáló képességgel. Az eozinofil sejtek száma növekszikféregfertőzések esetén, de allergiás állapotokban, asztmában is jelentősen növekedheta számuk. Ez a sejtszámnövekedés a fenti állapotokat kíséri; a szervezet reagálóképességénekjeleként. Néhány megbetegedésben csaknem specifikusnak mondhatóaz eozinofil sejtek számának növekedése (ilyen például a Hodgkin-kór), de nemspecifikus jelként valamennyi daganattípusban előfordulhat. Sokszor a vérképbenészlelt eozinofil sejtszám-növekedés hívhatja fel a figyelmet magára a daganatra.Ha nagyon nagy mennyiségben jut a szervezetbe fertőző idegen anyag, akkor máraz azok elleni védekezésre a bekebelezési, fagocitáló működés nem elégséges. Ilyenkorlép működésbe a komplementrendszer (a vérplazmában jelen lévő, a szervezetvédekezésében szerepet játszó fehérjerendszer).

A fehérvérsejtek másik csoportját a limfociták alkotják. E sejtek kisebbek, mint aneutrofil fehérvérsejtek, átmérőjük Cr9 mikrométer. A keringő vérben az összesfehérvérsejtek 30-35 %-át teszik ki. A limfociták az emberi szervezetben a vérben és anyirokcsomókban találhatók. Miután a sejtek nagy része a nyirokcsomókban vagy akülönböző szervek (például tüdő, bél) nyirokszöveteiben található, ezért ezeket asejteket nyiroksejteknek is nevezik. Normális körülmények között is vannak aszervezetben nyirokcsomók, csak általában nem olyan nagyok, hogy a külső felszínentapinthatók lennének. Az immunglobulint termelő sejtek e sejtekből fejlődnek ki, ezeka plazmasejtek, melyek a keringő vérben általában nem találhatóak meg, anyirokcsomókban, csontvelőben és a lépben helyezkednek el. A plazmasejtek termeliktehát az immunglobulinokat, a humorális immunválasz védőanyagait. A háromlegfontosabb immunglobulin az IgG, IgA és IgM. Mindhárom immunglobulinnak ajelentősége nagy, annak ellenére, hogy az egészséges egyénekben előforduló mennyiségükjelentős különbséget mutat, hiszen az IgG mennyisége több mint tízszernagyobb, mint az IgM-é. Veleszületett vagy szerzett immunglobulinhiányos állapotbanaz immunglobulinok egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségben mutathatók kia vérben. Súlyos allergiás állapotokban a normálisan alig kimutatható mennyiségbenjelen lévő IgE immunglobulin-szintje növekszik. Mindhárom fő immunglobulincsoportjelentősége egyaránt fontos, az életet veszélyeztető, súlyos szeptikus állapotbanalkalmaznak immunglobulin-pótlást.

A limfociták a membránjuk antigénjei alapján differenciálódnak és osztályozhatóak;ennek alapján T-és B-sejteket különböztetünk meg. A B-sejtek termelik azimmunglobulinokat, a T-sejtek a sejtes immunválaszban vesznek részt, különbözőanyagokat termelnek, melyek a B-sejtek immunglobulin-termelését szabályozzák. AB-sejtek aránya vérben egészséges egyénekben kisebb mint 20 %. A limfociták nagyrészét T-sejtek alkotják, amelyek aránya 60-70 %. Ezeken kívül előfordulnak mégsem T-, sem B tulajdonsággal nem rendelkező null (0)-sejtek. A limfociták betegségeinek,a nyirokcsomó-daganatoknak nagy része azonban B-sejtes. Ezek több mint80-90 %-ban fordulnak elő. A T-sejtes nyirokcsomó-daganatok ritkábbak, és gyakranjárnak bőrérintettséggel.

A T- és B-sejtek betegségei a fent említett nyirokcsomódaganatok mellett a vérrákokvagy leukémiák és a hozzájuk nagyon hasonló szarkómák. E betegségcsoportrendkívül sokszínű, ugyanis nagyon jó lefolyást, 20-30 éves túlélést mutató krónikusB-sejtes betegségek mellett előfordulnak rendkívül rosszindulatú, általában T-sejtesleukémiák. Életkori megoszlás szerint is jelentős különbséget mutatnak a limfocitákmegbetegedései. Gyermekkorban a krónikus leukémiák alig fordulnak elő, ezzelellentétben azonban a gyermekkori, heveny limfoid leukémia gyakori és nagyon jóprognózisú, hiszen a gyermekkori heveny limfoid leukémiák 70-80 %-a ma márgyógyítható.

E két nagy limfocita-csoporton kívül megkülönböztetünk még természetes ölősejteket- ezek a korábban említett 0-sejtek, melyek közvetlenül, nem specifikusimmunválasz alapján elpusztítják a különböző idegen vagy célsejteket.A limfociták membrán- és plazma-antigén tartalma, rendszere, az embrionálisfejlődés során alakul ki, és az egyén sajátosságait, specifikumát hordozza. Ezt azantigénrendszert vizsgálják szervátültetés előtt, nem a vércsoportot, mert a limfocitákonjelen lévő (szöveti) antigénrendszer a legjellemzőbb az egyénre. Ha azantigénrendszerben az egyik testvér azonos, akkor még csontvelő-átültetésre isalkalmas a másik testvér számára.

Vérlemezkék (trombociták)

A vér legkisebb sejtje (átmérőjük 2-3,5 mikrométer, vastagságuk 0,7-0,9mikrométer). Térfogatuk körülbelül tízszer kisebb, mint a vörösvérsejteké. Fénymikroszkóppalmind a perifériás vérkenetben mind a csontvelői kenetekben jólvizsgálhatóak.

Ennek a sejtnek ép működése, megtartott funkciója elengedhetetlen a véralvadásban,kóros működésük következtében vagy ha a számuk nagyon lecsökken,enyhébb vagy súlyosabb vérzékenység lép fel.

A vérlemezkék élettartama 7-10 nap, ennyi ideig keringenek a vérben. Napontakörülbelül ugyanannyi vérlemezke termelődik, mit amennyi elpusztul, ezért számukállandó, mikroliterenként 150-400 ezer.

Az „elpusztulás” azt jelenti, hogy döntően a lépben található fagocitáló sejtek, azún. falósejtek bekebelezik a vérlemezkéket. Lépeltávolítás esetén ezt a funkciót a májés a tüdő hasonló sejtjei veszik át anélkül, hogy teljes egészében pótolnák.A vérlemezkék a csontvelőben termelődnek, az ún. megakaríocitákról (ezek asejtek a csontvelő legnagyobb sejtjei) válnak le. Lefűződés után az új, frissentermelődött trombocita nagyobb, mint az idősebb trombocita.

Az élettartamnak jelentősége van, mert sok betegségben a vérlemezkeszámcsökkenését a lerövidült élettartam okozza. A vérlemezkeképzést egy hormonszerűanyag, a trombopoetin szabályozza. Ha a trombocitaszám kicsi, e hormonszerű anyagmennyisége a vérben nő és növekszik a trombocitaszám. A trombopoetin létezéséről avilágon elsőként (1958-ban) egy magyar (Kelemen Endre professzor vezette)kutatócsoport írt; az elnevezés is Kelemen Endrétől származik. Közel negyven évmúlva, 1994-ben ezt az anyagot szintetikusan előállították, várhatóan néhány évmúlva a betegek számára is használható gyógyszer lesz a vérlemezkehiány okoztavérzékenységek esetén.

Ha az érfalon sérülés keletkezik, a vérlemezkék azonnal odatapadnak a sérült érfalrészhez;ez a kitapadás, odatapadás jelensége. Ekkor a trombocita belsejéből bizonyosalvadásaktív anyagok szabadulnak ki, és a trombociták összecsapódnak. Ehhez afolyamathoz a vérben lévő fehérjék is szükségesek, s ezek sok vörösvérsejttel együttegy kis véralvadékot - mikrotrombust - hoznak létre, amely elzárja a sérült érfalat.

Ha a trombocitaszám csökkent, vérzékenység lép fel. Minél nagyobb fokú a vérlemezkeszámcsökkenése, annál súlyosabb lehet a vérzés. A vérlemezkeszámcsökkenését előidézheti a csontvelő elégtelen vérlemezke-képzése, de bizonyosgyógyszerek, kémiai anyagok is a vérlemezkeszám csökkenéséhez vezethetnek. Aveleszületett vérlemezkeszám-csökkenéssel járó betegség nagyon ritka.