A középfül gyulladása esetén a belső fülben folyadék halmozódik fel. Láz, fájdalom kíséri, ismételt előfordulása esetén pedig - gyakran már felnőttkorban - halláscsökkenés, a dobhártya krónikus perforációja (folytonossági hiánya) is kialakulhat.

Különféle hajlamosító tényezők befolyásolják a betegség kiújulását: egyéves kor alatti első megbetegedés növeli a későbbi kiújulások veszélyét, fiúgyermekek gyakrabban betegszenek meg, anyatejjel táplált csecsemők egyéves korukig védettebbek, mint a mesterségesen tápláltak, ikerpár esetén az egyik fél megbetegedését nagyobb gyakorisággal követi a másiké, a tartósan csoportokban élő (kórházi gyermekosztály, óvoda, bölcsőde) gyermekek ismételt fertőzési veszélye nagyobb, mint egyedül, otthonukban levőké.

A középfül összeköttetésben van az orrjárattal, a garattal, az Eustach-kürttel (összeköttetés a dobüreg és garat között), és a koponyacsont fül mögötti nyúlványával (csecsnyúlvány). Ezek mind ún. légúti hámmal vannak fedve, amely csillószőrös hámsejt. A sejtek nyálkát termelnek és arra is képesek, hogy helyi immunanyagokat állítsanak elő (szekretoros IgA). Az Eustach-kürt anatómiai vagy működésbeli zavara különösen elősegíti a középfülgyulladás kialakulását, mivel legalább három szinten is szerepet játszik a középfül működésében: védi a középfület az orrváladék bejutásától, a középfül váladékát kivezeti az orrjáratba és levegőzteti a középfület, így kiegyenlíti a külső hallójárat és a középfül közötti nyomáskülönbséget.

Az Eustach-kürt nyálkahártyájának vérbősége e hallójárat elzáródásához vezet, így a középfül nyálkahártyáján állandóan termelődő váladék összegyűlik az elzáródás mögött, és ha egy patogén baktérium is jelen van, gennyes középfülgyulladás alakul ki.

Streptococcus pneumoniae (33%), Haemophilus influenzae (21%), S. pyogenes (8%), Staphylococcus dureus, Branhamella catarrhalis, bélbaktériumok, (1-3%) a leggyakoribb kórokozók. A B. catarrhalis kóroki szerepét a legutóbbi időben ismerték fel, e baktérium a szájüregben normális körülmények között is előfordul. Diftéria-, tuberkulózis-fertőzésekben szintén előfordulhat, hogyabetegség a középfülre is ráterjed.

A középfülben folyadék halmozódik fel, általános betegségi tünetekkel vagy anélkül. A tünetek lehetnek: jellegzetesek (fájdalom, fülfolyás, halláscsökkenés), és nemcsak a középfülgyulladásra jellemzők (láz, rossz közérzet, ingerlékenység). Szédülés, fülzúgás is előfordulhat. A középfülben felszaporodó folyadék elődomborítja a dobhártyát (ez csak fültükörrel látható).

Kezelése. Amíg nem tudja az orvos, hogy milyen kórokozó van jelen és az mire érzékeny, e területen szerzett tapasztalatai alapján ad valamilyen antibiotikumot (gyakran Semicillint vagy Augmentint, Sumetrolimot), amely a két leggyakoribb patogénre (S. pneumoniae, H. influenzae) általában jól hat. Egyéb antibiotikumok (Ceclor, erythromycin, sulfonamid stb.) szintén szóba jönnek.

A megfelelő antibiotikus terápiával 48-72 óra múlva már javulás következik be. Gyakran a beteg állapota antibiotikum-kezelés nélkül is javul. Az orrcseppek hatására csökkenthető a nyálkahártya-duzzanat, és így megnyílik a hallójárat az Eustach-kürtön át. Más esetekben magától kilyukad (perforálódik) a dobhártya, és így ürül ki a belső fülből a váladék.

Fennálló vagy visszatérő láz, toxikus tünetek a dobhártya-felszúrást indokolttá teszik, és ilyenkor feltétlenül el kell végezni a váladék mikrobiológiai vizsgálatát (tenyésztését) a kórokozó kimutatására és antibiotikumérzékenységének vizsgálatára.

Ha nincsenek toxikus tünetek, vagy nem történik a dobhártya megnyitása, de a beteg nem mutat javulást, az addig alkalmazott antibiotikumot a kezelőorvos másikra szokta cserélni.

Idült középfülgyulladásról akkor beszélünk, amikor a korábban elhanyagolt vagy nem megfelelően kezelt heveny középfülgyulladás eredményeként ismételten fellángol, illetve hosszú ideig fennáll a középfülgyulladás.

Ilyenkor nagy adagú, célzott antibiotikus kezelést, aktív immunizációt (S. pneumoniae vakcina) vagy a középfül eredeti anatómiai viszonyainak műtéti úton való helyreállítását mérlegelheti a kezelőorvos.