Dohányzás, radon, polónium, elektroszmog, tüdőrák

Milyen összefüggés van a fenti címszavak és azok sorrendje között?

| Magyar Orvos 2003 ;11(7-8):48-49   Melánia Kiadó | Bandics, I.; Bátki, L.; Matéz, S.
A radon színtelen, szagtalan közömbös radioaktív gáz, a 238-as tömegszámú, 92-es rendszámú urán lebomlásának radioaktív terméke.*

A radon, mint közömbös elektromágneses hullám, a föld kérgéből annak repedésein és a lazább talajon keresztül kilép az atmoszférába.

A radon azonban tovább bomlik. Rövid lebomlású, nagy energiájú izotópokat hoz létre. Izotópjai közül két polónium-származék már kémiailag aktív, így képes más anyagokkal kötésbe lépni, például a porral, dohányfüsttel és egyéb más, a levegőben található anyaggal is.

Az I. táblázatban a 222-es radon lebomlási sora látható.

Amikor a radon lebomlik**, akkor 5,5 MeV-os energiájú alfa-részecskék szabadulnak fel. Ez első pillanatra nagy számnak tűnik, de az alfa-részecskék a levegőben csak 4-7 cm távolságra jutnak el, miközben leadják energiájukat. Energiájuk leadása közben ionizálják (azaz vezetővé teszik) a levegő bizonyos molekuláit. A közvetlen radon-behatás az emberi szervezetre kis kockázattal jár (ellentétben a gamma-, röntgen-, vagy ultraibolya sugárzással).

Azonban a radon lebomlása során keletkező alfa-részecskék a tüdőszövet vékony rétegeiben kromoszomális sérüléseket okozhatnak, amikor az egyén radonnal vagy származékaival szennyezett levegőt lélegzik be. Ez a kromoszóma sérülés a tüdőrák potenciális oka lehet, különösen akkor, ha a belélegzett levegő porral, cigarettafüsttel is szenynyezett.

Természetesen nem egyszerű szétválasztani, hogy maga a dohányfüst, vagy annak a radon terhelése okozza magát a tüdőrákot. De tény, hogy mindkét polónium izotóp lebomlásakor keletkező energiaszint nagyobb, mint magának a radonnak a bomlási energiája (lsd. I. számú táblázat).

Ezért a kutatók úgy vélik, hogy ezek azok a közegek, amelyek elsődlegesen felelősek a tüdőrák kifejlődéséért minden olyan esetben, amikor a radon a biztonságosnak tartott szintnél nagyobb mennyiségben van a levegőben jelen.

Biztonságos szintmérés és mértékegységek

A szabad levegőn a radon veszélytelen, koncentrációja egy ezred-e a földben 1 m mélységben előfordulónak.

A földre lefelé borított vödörrel ez könynyen demonstrálható. Helyezzünk a földre egy radonmérő műszert (radon detektort) és borítsuk le a vödörrel. A vödörben addig gyűlik fel a földből kiáramló radon, amíg be nem áll egy egyensúlyi állapot, vagyis a vödörben felgyülemlett radon nyomása egyenlő nem lesz a földben lévő radon nyomásával. A vödör alól kivéve a műszert az látható, hogy a vödör alatt mért radon koncentráció több nagyságrenddel nagyobb, mint a környező levegőé, de kisebb, mint egy mélyebben lévő talajréteg radon-koncentrációja.

Bármely zárt helyiség hasonlóan működik, mint a példánkban szereplő vödör. Ezek a zárt terek szintén csapdái a radonnak, amely a belső helyiségekbe szivárog. A zárt helyiségekben lévő radon mennyisége 10-szer, vagy akár 100-szor is nagyobb lehet, mint kint a szabadban. (A salakbetonból épült házakban a levegő radontartalma kétszer akkora, mint a téglából épített házak esetén.)

Hazánkban egyes vidékeken fokozottabb a radon-koncentráció.

A mai ember legtöbb idejét zárt helyiségekben tölti, emiatt akkora radonbehatásnak van kitéve, amelynek egészségkárosító hatása már nem elhanyagolható.

A műszerek nem közvetlenül a levegőben lévő radon mennyiségét mérik, hanem közvetve a radon bomlása közben felszabadult alfa-részecskék által kiváltott ionizációs*** kisülések számát. A műszerek érzékelője általában egy kondenzátorkamra (ún. ionizációs kamra). A kondenzátorkamra viszonylag nagy egyenfeszültséggel (500-1000 V) van feltöltve. A legtöbb kereskedelemben kapható műszer nem igényel külső áramforrást.

A mérésnek két módja használatos

• 1. Összegző, integrációs mérési üzemmód.

A hosszú távú terhelés mérésére a kamrát vagy kamrákat kihelyezik a mérendő helyiségekbe, és meghatározott idő elteltével, egy központi műszerrel ellenőrzik, hogy az adott idő alatt a kondenzátorok milyen mértékben sültek ki, ez analóg a vizsgált helyiségekben fellépő radon-koncentrációval.

• 2. Momentán-terhelés v. pillanatnyi terhelés mérésére szolgáló eljárás

Az egyes helyiségekben a radonkoncentrációját pillanatról pillanatra mérik. Az érzékelő ebben az esetben is nagyfeszültséggel feltöltött kondenzátorkamra, amelyhez párhuzamosan kapcsolódik egy mérőellenállás. Az alfa-részecskék hatására létrejövő ionizációs kisülések során keletkező áramimpulzusok az ellenálláson feszültségimpulzusokat hoznak létre. A feszültségimpulzusok oszcilloszkópon megjeleníthetők, vagy egy impulzusszámlálóval összeszámlálhatók.

Az ionizációs kamra működése

Mint korábban már említettük, a radon jelenlétének mérésére a legegyszerűbb mód, ha a radon által létrehozott nagy energiájú alfa-részecskéket (a radioaktív bomlás termékét) érzékeljük. A radon alfa-részecskéjének a mozgási energiája 5,94 MeV, amely a kondenzátorkamrában lévő levegőt ionizálja. A levegő ionizációjához viszonylag kis energiára, kb. 34 eV-ra van szükség. Amikor egy alfa-részecske leadja teljes energiáját, akkor a levegőt ionizálva kb. 100 000 ionpár (egy negatív és egy pozitív töltésű ion) keletkezik. Ez azt jelenti, hogy az ionizációs kamra 1014-en Coulomb töltést tud összegyűjteni.

Az ionizációs kamra lehet egy fém lemezpár (kondenzátor). A két lemez közötti szigetelést maga a mérendő környezet levegője alkotja. Az egyik lemez pozitív, a másik negatív nagyfeszültségre van feltöltve. Egy ionizációs esemény következtében (alfa-részecske energia leadásakor) néhány mikroszekundum múlva a levegő molekuláinak egy részéből a negatív töltésű elektronok a pozitív lemezhez, míg a pozitív töltésű ionok a negatív lemezhez repülnek. Ezt követően néhány mikroszekundum múlva - a változatlanul jelen lévő nagyfeszültségű elektromos tér hatására -, a kamrában jelenlévő, szabadon maradt elektronok a megüresedett pozitív töltésű levegő molekulákkal (pozitív ionokkal) újra egyesülnek. Az egyesülés a kondenzátor áramkörében kis áramimpulzust hoz létre, amely a korábban leírt módon, oszcilloszkópon megjeleníthető vagy összeszámlálható.

A levegőben lévő radon mértéke radiológiai koncentrációban van meghatározva és az SI mértékrendszer szerint becquerel per liter (Bq/l) egységekben mérik. Régebben pikocurie per liter (pCi/l) volt a használatos mértékegység. Az új egység és a régi közötti összefüggés:

1 Bq/l=27 pCi/l vagy 1 pCi/l=0,37 Bq/l

1 Bq egy olyan sugárforrás aktivitása, amelyben 1 másodperc alatt egy bomlás következik be.

A szabadban a tipikus radon-koncentráció 0,0037-0,0074 Bq/l (azaz 0,1 - 0,2 pCi/l).

A radon koncentráció 40 cm mély talajban tipikusan 3,7 Bq/l (azaz 100 pCi/l).

A Környezetvédő Ügynökség EPA (Enviromental Protection Agency) ajánlása szerint a lakóhelyiségekben megengedhető radonszint - mely kevésbé vagy még egyáltalán nem okoz egészségi károsodást - 0,148 Bq/l azaz (4 pCi/l). Az ajánlás szerint ennél nagyobb radon-koncentrációt már figyelembe kell venni és a házon belüli öszszes helyiségben nyomon kell követni. A földszinti lakásokban a talaj közelsége miatt nagyobb a radon-koncentráció, mint az emeleti lakásokban. Közzétett tanulmányok kockázati összehasonlításai jelezték, hogy 1,11 Bq/l, azaz (30 pCi/l) radon-koncentráció már magában is ugyanolyan kockázatot jelent, mint napi két doboz cigaretta elszívása.

Elektromágneses tér - elektroszmog - befolyása

Elektromágneses térben - népszerű nevén - elektroszmogban a radon és bomlástermékei 18-szorosan koncentrálódnak. A háztartások és munkahelyek tele vannak meglehetősen nagy elektromágneses térerőt kibocsátó készülékekkel (TV, mikrohullámú sütő, számítógép stb.) Ha a radon-koncentráció a helyiségben egyébként is nagy, úgy e készülékek környezetében a megsokszorozódott radonszint a dohányzóra (és a környezetében tartózkodókra) fokozottabb veszélyt jelent.

A védekezés módja

Azokban a helyiségekben, ahol a radon-koncentráció nagyobb, mint a környezetvédő ügynökség által ajánlott szint, egyedüli védekezés a helyiség sűrűbb szellőztetése, a szóródó elektromágneses tér csökkentése.

Azok, akik mindenképpen dohányozni akarnak, ezt mind saját, mind környezetük érdekében lehetőség szerint a szabadban végezzék, hiszen ott a radon-koncentráció 1/1000-ede az átlagos helyiségekben mérhetőnek. Ily módon több reményük van arra, hogy a dohányfüsttel jó kémiai kötésbe kerülő radon bomlásából származó radioaktív elemek nem fészkelik be magukat tüdejük léghólyagocskáiba, és ott nem okoznak rákot. Hiszen az már egy évszázados tapasztalat, hogy ha a testszöveteket tartósan röntgen- vagy más ionizációs sugárzás éri, úgy a testszövetekben nagy valószínűséggel rákosodás jön létre. A rák következménye pedig igen gyakran halál.

A radon bomlásának stabil végterméke ólom. Ha már a szervezetbe jutott, akkor növeli annak a már amúgy is meglévő, bejutott nehézfémek által okozott terhelését. Ennek a megoldása egy nehézfém-kivezető terápia.

A nehézfém-kivezetés leggyorsabb és mindenféle mellékhatás, illetve egyéb kellemetlenség nélküli módja egy ún. kelát-terápia, amit legjobban humin-, és fulvolsavak adásával lehet elérni, HUMICIN® tabletta adásával.

* A radioaktív anyagok olyan kémiai elemek, amelyek hosszabb-rövidebb időn keresztül alfa (atommag)-részecskékből, béta (elektron)-sugárzásból, valamint gamma (foton)-sugárzásból álló, nagy energiájú, ionizáló sugárzást bocsátanak ki magukból, miközben más elemekké alakulnak át. A radioaktív anyagokat az általuk kibocsátott sugárzás felezési idejével és a sugárzás intenzitásával (energiájával) jellemzik (I. táblázat)

** A rádiumból valamint az uránból láthatatlan sugárzások lépnek ki. Ezek erős mágneses térben három részre, alfa-, béta-, és gamma- sugarakra válnak szét. Az alfa-sugarakat pozitív elektromossággal töltött hélium atomok, a béta-sugarakat elektronok, míg a gamma-sugarakat röntgensugárzás-szerű elektromágneses hullámok alkotják

***Ionizáció nevezzük azt a folyamatot, amikor semleges atomokból vagy molekulákból energia közlésével elektromos töltéssel rendelkező ionok keletkeznek. (ion: görög, elektromos töltésű részecske). Az ionizáció bekövetkezhet fény-, röntgen- vagy katódsugarak hatására. Bármely atomból vagy molekulából egy-vagy több elektronjának leválasztása következtében pozitív ion keletkezik. Gázokban - mint pl. a levegő -, a leszakadt elektron gyorsan egyesül valamelyik semleges atommal vagy molekulával, mellyel negatív iont képez. Az ionizáció fényjelenséggel jár együtt, ilyen pl. a jól ismert sarki fény is. n

dr. Bandics István,

Bátki László,

Matéz Sándor

Magyar Biofizikai Orvosi Társaság

I. számú táblázat

Radioaktív elem

neve

tömegszáma

felezési ideje

sugárzás

energia
86 Rn 222 radon 222 3,82 nap alfa 5,5 MeV
84 Po 218 polónium 218 3,05 perc alfa 6.0 MeV
84 Po 214 polónium 214 164 mikrosex alfa 7,7 MeV

felezési idő = amely idő alatt a sugárzásának intenzitása a felére csökken,sugárzás fajtája = amely a lebomlási folyamat során keletkezett,felszabaduló energia nagysága = amely a bomlás során keletkezett MeV (megaelektronvolt)-ban kifejezve.
dr. Bandics István,
Bátki László,
Matéz Sándor
Magyar Biofizikai Orvosi Társaság

|
2003-07-23 17:39:52