A szerzők közleményükben az általuk kidolgozott protokoll alapján rehabilitált sérültek funkcionális eredményeit hasonlítják össze a rehabilitáción részt nem vett, illetve bizonytalan körülmények között - otthon utókezeltek - eredményeivel. A vizsgálatba összesen 67 (40 férfi és 27 nő) olyan sérült került bevonásra, akiknél fizikális és röntgen- vagy ultrahang-diagnosztikával igazolták a ligamentum talofibulare anterius és a ligamentum calcaneofibulare teljes szakadását.

A tesztcsoportot alkotó 45 beteg (28 férfi és 17 nő) esetében a rehabilitáció részét képezte a szerzők által kidolgozott sensomotoros training, míg a kontrollcsoport 22 sérültje (12 férfi, 10 nő) a funkcionális konzervatív kezelés után a rehabilitáción nem vett részt. A konzervatív terápia utáni 6. és 12. héten Bretz-féle sport stabilométerrel végezték el az alsó végtagok funkcionális stabilitásának mérését valamennyi betegnél.

Vizsgálataik során megállapították, hogy a klinikai protokoll alapján rehabilitált sérültek statikus és dinamikus egyensúlyi paraméterei szignifikánsan jobbak voltak a kontrollcsoportnál mért értékeknél. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szerzők által alkalmazott rehabilitációs program fokozza a sérültek biztonságos fizikai aktivitáshoz való visszatérését, illetve csökkenti az újrasérülések kockázatát.

Pécsi Tudományegyetem Klinikiai Központ MSI Sportorvostani Klinikai Tanszék, Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikai Tanszék, Egészségtudományi Kar Fizioterápiás ás Táplálkozástudományi Intézet, Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház Aktív Mozgásszervi Sebészeti Osztály