Főoldal » Szakmai oldalak » Folyóiratok » Magyar Traumatológia »

Kommentár: Gondolatok a technológiának az ortopédiára gyakorolt hatásáról

Az utóbbi három évtizedben robbanásszerűen jelentkező orvos-technológiai eredmények első megközelítésben csak jótékony hatásúnak tűntek. A fejlett államok egyike sem tagadhatja, hogy ezen fejlődések-fejlesztések eredményeként magasabb színvonalú kezelést képesek nyújtani a musculo-skeletalis rendellenességek szinte minden formáját illetően. Endoprotézisek, artroszkópiás műtétek, spinalis sebészeti instrumentárium, törések osteosynthesise, mind ékes bizonyítékai ezen "explozív" haladásnak. Mégis, ezen fejlődés nyilvánvaló előnyei ellenére ismételten szólni kell azokról a potenciális veszélyekről, ellenkező előjelű hatásairól, melyek negatív befolyást gyakorolhatnak szakmánkra.

Ezen változások, fejlődések nem evolúció, hanem revolúció módjára, viszonylag rövid idő alatt jöttek létre és szinte elsöprő erővel kerültek be a gyakorlatba. Ennek eredményeként sok olyan "konvencionális" diagnosztikai és terápiás eljárást, mely alapvető biológiai felismeréseken alapult, új, "sophisticalt" módszerek, eljárások váltottak fel. A CT és az MRI (a többi képalkotó eljárással-TV képerősítő stb. - együtt) gyakorlatilag minden musculoskeletalis rendellenesség elérhetővé, sebészileg megközelíthetővé vált az ortopédsebész számára. Ez - a többi robbanásszerűen a hétköznapi gyakorlatba került új technológiával együtt-oda vezetett, hogy a sebészek negligálták az egyes kezelési módszerek alapjául szolgáló biológiai törvényszerűségeket, és csak a technikai részletek pontos kivitelezésére koncentráltak.

Jellemző a jelenlegi felfogásunkra, hogy a technológia nyújtotta új lehetőségeket válogatás nélkül alkalmazzuk, szinte minden esetben, függetlenül attól, hogy ezek a beteg valódi érdekeit, és nem csak a radiológiai végeredményt szolgálják!

Az ízületi dezorganizáció diagnózisát egyszerű fizikális vizsgálattal már nem szokás megállapítani, helyét átvette az MRI és az artroszkópia. Az ízfelszín inkongruenciája, független annak mértékétől és a beteg életkorától, korrekciós beavatkozás indikációját jelenti, jóllehet tudjuk, hogy kisebb egyenetlenségeket a szervezet képes uralni, kompenzálni, hátrányos következmények nélkül. A törésgyógyulás radiológiai végeredménye ugyancsak döntő szereppel bír az adott eset kiértékelésében-az anatómiai helyzettől való bármely eltérés szövődménynek számít, melynek kivédésére, elkerülésére az elérhető sebészi technikai megoldások hivatottak. Figyelmen kívül hagyják igen gyakran azt a tényt, hogy az adott diszkrepancia esetleg klinikailag irreleváns, alig észrevehető.

Természetesen naivitás lenne azt a következtetést levonni, hogy mindezen változások csak károsak lennének. Ellenkezőleg, igen sok jó származott belőlük, sőt kifejezett előrelépést jelentettek. Bármely változás, fejlődés elkerülhetetlen, és csak igen nehezen állítható meg. Emiatt azonban nehéz lenne most megjósolni, prognosztizálni azt, hogy néhány évtizeden belül hogyan változik meg az ortopédia gyakorlata. Valószínűleg, a mai formájában nem is fog létezni. Elképzelhető, hogy a jelenleg elfogadott és kötelező szakképzettségi háttérrel nem rendelkező, egészen más képzettségű egyének veszik át azt a munkát, melyet jelenleg mi végzünk. Elképzelhető, hogy a diagnosztikus eljárások egész sorát végzik majd gépi úton, anélkül, hogy szakképzett orvosokat vennének igénybe.

Ez az idő azonban még nem érkezett el. Mégis igen sok jel utal arra, hogy a medicina jövőjét új, látványos "áttörő" biológiai eredmények fogják dominánsan befolyásolni. A musculo-skeletalis rendszer sem lesz ez alól kivétel. Ilyen példa lehet a különböző "növekedési faktorok" esete, melyek nemrég tűntek fel a horizonton. Vajon ki fogja majdan ezeket felírni és beadni, például a sérült szövetek (ínrupturák porcsérülések) területébe-ortopédek, szakképzetlen orvosok, paramedicinalis személyek, vagy esetleg a betegek veszik meg az Interneten keresztül és adagolják saját maguknak?

A technikai fejlődésért, fejlesztésért felelős cégek igen nagy hatalomra tettek szert az ortopédián belül, sőt bizonyos tekintetben domináns szerepet töltenek be. Az ipar gyorsan nyomult előre abba a pozícióba, melyből gazdagon osztogathatja a legkülönbözőbb (anyagi és technikai) lehetőségeket, és ezáltal egyre inkább irányító szerepet tölt be a szakmánkban. Különösképpen látványos és veszélyes ez a cégeknek fiatal kollegák képzésében betöltött szerepét illetően-félő, hogy olyan irányt vehet mindez, amely főként az ipar igényét elégíti majd ki. Az ipar a gazdag partner a "medicina-industria" párkapcsolatban, melynek eredménye az, hogy "az rendeli a zenét, aki fizet".

Ha az ipar profitérdeke úgy kívánja, bármely terméket vagy technológiát elhagy, töröl az új, nagyobb profitot ígérő fejlesztés érdekében. Az iparnak az ortopédtársadalom irányában való lojalitásának az elvárása naiv, sőt ostoba illúzió! Egy új termék vagy technológia piacra-bocsátásától nem tartja vissza őket az a tény, hogy nincs elég bizonyíték a produktum jótékony hatásáról. Például, rendelkezünk-e elég bizonyítékkal a rendkívül drága porc transplantatum valódi értékéről? Bizonyos törések, például radius distalis vég, humerus fej comminutív törésének rutinszerű műtéti rögzítése, humerus diaphysis egyszerű törésének velőűrszegezése az implantátum gyártó cégek számára mindenképpen jótékony hatású-kérdés, hogy a betegnek is az-e, a "hagyományos" konzervatív eljárással szemben? A "metal-tometal" csípőprotéziseket különösen fiatal betegek esetén ízléstelenül propagálják a "polyethylen-to-metal" helyett, figyelmen kívül hagyva azon bizonyítékokat, melyek a fémdebris kromoszóma károsító hatását tételezik joggal fel.

Hogyan védhetjük meg magunkat, szakmánkat, szakmai társaságainkat ezen új tendenciáktól? Mindenekelőtt kritikusan kell szemlélnünk a posztgraduális szakorvosképzést, workshopok tartása nem pótolhatja a folyamatos képzést, felügyeletet, vezetést. Kritikusan kell szemlélnünk a saját mentalitásunkat, viselkedésünket is az "új fejlesztésekkel, technológiával" szemben, melyek után nyáj módjára tódulunk, nem gondolva azokra az exponenciálisan növekvő költségekre, melyeket ezen újdonságok rónak az egészségügyi szolgáltatókra! Meg kell akadályozni azon felfogás és gyakorlat érvényesülését, amely szerint az ortopéd sebészet nem más, mint sebészi eljárások sorozata, melyet bárki, aki kellő manualitással bír, elsajátíthat, és szükségtelen az a hosszú, alapos, "sophisticalt" képzés, melyet e szakma beteljesedéséhez elengedhetetlennek tartunk!

Mit tegyünk tehát? Orizzük meg a szakmánk integritását, szakmai társaságunknak

szigorúan professzionális elkötelezettségét, szorgalmazzuk a tudományos alapokkal bíró

új eredmények, technológiák bevezetését, sőt fejlesszük ezeket magunk is, fogadjuk be a

technológiai újításokat akkor, ha azok kizárólag a beteg érdekét szolgálják, költségvonzatuk

pedig nem rombolja le azt a gazdasági egyensúlyt, amelyet a társadalom az egészségügyi

szolgáltatóktól joggal vár el!

A referáló megjegyzése: mindenekelőtt leszögezendő az a tény, hogy a referátumban aposztrofált ortopéd sebészek hazai, illetve közép-kelet európai vonatkozásban a mozgásszervi sebészek teljes táborát, tehát ortopéd és traumatológus sebészeket egyaránt érintenek.

Joggal merül fel az olvasóban az a kérdés, hogy mi a fenti dörgedelmes hangvételű cikknek a mondanivalója a magyar szakember gárda számára, akik naponta küszködnek a legelemibb finanszírozási gondokkal, akik számára szinte megoldhatatlan probléma a legszükségesebb alapimplantátum készlet rendszeres feltöltése, akik ha sporadikusan is, de rákényszerülnek egyes implantátumok újrafelhasználására. Leszámítva a sajátosan amerikai viszonyokra szabott helyzetelemzést, a mozgásszervi sebészek mentalitását illetően igenis van mondanivalója Sarmiento professzor cikkének a magyar kollégák számára is. A szegénység önmagában nem védi meg szakmánkat attól az eltorzulástól, amelynek mozgatórugója sokszor önös érdek, cégekhez-"iparhoz" való kritikátlan ragaszkodás, illetve befolyásuknak egyre szélesebb körben való érvényesítése, az új termékek iránti ugyancsak kritikátlan rajongás. Rajtunk múlik az, hogy mennyire válnak segítő partnerré és nem domináns szereplővé a cégek az ortopéd-traumatológiai gyakorlat, képzés, fejlődés ill. fejlesztés során. Fogadjuk meg magunk számára is a referátum konklúzióját, hogy ti. meg kell őrizni a szakma integritását, professzionális elkötelezettségünket és csak evidencián alapuló újításokat, "fejlesztéseket" engedjünk elterjedni a hétköznapi gyakorlatban. A cikkben említett, a kórházak és a finanszírozó közötti "érzékeny egyensúly" tiszteletben tartása még inkább érvényes a mi viszonyainkra. Kötelességünk mind a hétköznapi gyakorlatunkban, mind a következő szakember generáció képzésében azt az álláspontot képviselnünk, hogy a technológia csak szolgálja, és nem irányítja a szakmánkat!)

artroszkópia, eredmények, implantátum, Orthopaedics, Ortopédia, Radius | Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai Sebészet 2001 ;44(1):70-72   Magyar Traumatológus, Ortopéd, Kézsebész, Plasztikai Sebész Társaság - MATROKPLASZT Folyóirat Alapítvány | Sarmiento, A.
| artroszkópia, eredmények, Implantátum, Orthopaedics, Ortopédia, Radius
2002-07-08 18:34:17
Vissza


hírdetés

Térdízületi sérülések, elváltozások

Az alábbiakban részletes tájékoztatás található a térdsérülésekről és elváltozásokról, a kivizsgálás menetéről és a térdízületi artroszkópiáról


3D nyomtatóval készített hallócsont

A Pretoriai Egyetem (Dél-Afrika) orvosai a világon elsőként ültettek be 3D nyomtatóval készített hallócsontot.


Baj van a mellimplantátumokkal

Újabb rákos eseteket hozott kapcsolatba a mellimplantátummal az amerikai élelmiszer- és gyógyszerhatóság (FDA) szerdai jelentése.


A térdfájdalom és artroszkópia

50 éves kor felett gyakran végeznek degeneratív elváltozás (porckopás, artrózis) okozta térdfájdalom miatt artroszkópos beavatkozást, de egy új tanulmány szerint, melyet dán kutatók közöltek a British Medical Journal orvosi folyóiratban (BMJ), a műtétnek komoly kockázata van, és nincs tartós haszna.


Váll artroszkópia

A vállízület a test legsérülékenyebb ízülete, a ficamok fele a vállízületben jön létre. Bonyolultságát a rendkívül nagy mozgásterjedelem minden pontján szükséges stabilitás - az ezt biztosító mozgató- és rögzítőapparátus magyarázza.


hírdetés

Web Design & Development Prowebshop