Foglalt! Utasok antiszociális viselkedése

Próbált már a zsúfolt strandon egy talpalatnyi helyet találni? Nyugágy, babakocsi, két törülköző területfoglalása mellett? Utazott már távolsági buszon? Vonaton, ahol előre lefoglalt helyjegyével nem tud leülni első osztályú fülkéjében, mert az idős német házaspár az egész kupét lefoglalja csomagjaival, újságjaival?

utazás, antiszociális viselkedés | InforMed Hírek14   InforMed | Glanz, J.

Tudtam, hogy nem magyar specialitás az antiszociális viselkedés, és ebben megerősített egy kutató írása, aki két évet töltött azzal, hogy keresztbe-kasul utazott az Egyesült Államokban és osztályozta az emberek különféle trükkjeit, mellyel megakadályozzák, hogy idegenek melléjük üljenek.

Érdekes megfigyelések egy olyan országban, ahol az emberek sokkal nyitottabbak, könnyen beszédbe elegyednek és sokat mosolyognak.

Úgy tűnik, itt másról van szó. Az ember bosszankodva továbbáll, látva a passzív agresszivitást, de maga is, ha elsőként felszállva üres helyet talál, maga mellé teszi le a csomagját. Miért viselkedünk így?

Ezt a kérdést tanulmányozta a Yale Egyetem kutatója. Az ülésre letett csomag csak egy a hasonló stratégiák között, a szerző megfigyelt és átmeneti antiszociális viselkedésnek nevezett el. Egyszerűbben szólva, olyan taktika, mellyel az emberek megakadályozzák utazás közben, hogy az idegenek közelükbe kerüljenek.

A kutató számos viselkedésformát figyelt meg, órákat töltött lepusztult buszvégállomásokon, koszos rozsdás vécéket használt, és titokban feljegyzéseket készített.

A kutató leírja a mikéntjét és okait ennek a viselkedésformának, de előbb megkülönbözteti más formáktól, amit udvarias figyelmességnek nevez, amikor is az egymás közelében lévő emberek megkísérelnek távolságot tartani.

Ennek egyik megjelenése például a lift ozmózis: ha négyen utaznak a liften, udvariasan négyszögbe rendeződnek, kerülik a szemkontaktust. Amikor valaki kiszáll, az utasok háromszögbe rendeződnek, hogy a lehető legtöbb helyet biztosítsák társaiknak.

Az átmeneti antiszociális viselkedésnél azonban tiszteletről nincs szó, itt egyszerűen azt közöljük utastársainkkal, hogy ne lépjenek a területünkre.

A buszon általában az emberek addig nem ülnek le valaki mellé, amíg van üres sor. Ha viszont bejelentik, hogy a busz tele van, minden ülést el kell foglalni, akkor megváltozik a cél és mindenki megpróbál egy „normális” ember mellé ülni.

A normális itt azt jelenti, hogy az illető nem látszik őrültnek, nem beszél sokat és nem büdös. A cél tehát a kényelmetlenségek elkerülése.

A következő taktikák lehetségesek: a szemkontaktus elkerülése, a félig átcsúszás a szomszéd ülésre, sok kis apró tárgy lerakása a szomszéd ülésre, így nem érdemes kivárni, míg összeszedik, alvást tettetni, kibámulni az ablakon. Közvetlenebb módszer a kihívó, vagy gyűlöletet sugárzó tekintet.

Ez a viselkedési forma csak az utazókra jellemző, kávéházban például nem. A viselkedés három oka a szerző szerint az idegenekkel szembeni bizalmatlanság (őrült lehet, vagy meglophat), a személyes tér beszűkülése és a kimerültség. Az utazók lehetnek fáradtak, kimerültek a hosszú úttól és általában ezt más utasokról is feltételezik.

Végül is a saját kényelem fokozásáról van szó, mások érdekének figyelembe vétele nélkül, nem érdekel senki, hogy mások is fáradtak, és nem akarják, hogy zavarják őket.

A kutató megfigyeléseit távolsági buszjáratokon tette, ahol a hosszú zárt térben való utazás különösen kifárasztja és rosszkedvűvé teszi az embert, de bárki, aki három megállót utazott már a földalattin vagy a buszon, vonaton, helyi érdekű vasúton vagy fapados repülőjáraton, találkozik ezzel a jelenséggel.

Sokat nem tehetünk ellene, de legalább vegyük le a táskánkat a mellettünk lévő ülésről.

A cikk olvasásakor eszembe jutott egy olyan élményem, amit azóta sem tapasztaltam. Lehet, hogy ez magyar specialitás. Nem tudok ellenállni, leírom, bár ebben az esetben utazásról ugyan, de egyszerű buta agresszivitásról van szó.

Azon kevesek közé tartozom, akinek nem hiányzik a MALÉV. Pár éve a New York-Budapest közvetlen járaton felszálláskor honfitársaim jó része már teletömködte az ülések feletti csomagtartót hatalmas, számfeletti kézipoggyászukkal, a duty free shopban vásárolt holmijukkal. Saját kis csomagomat így kénytelen voltam egy két sorral előbb lévő boxban elhelyezni.

Az utolsók között felszállt egy nő – szőke, műkörmös harmincas, ismerik a típust? – egyszerűen kipakolta a táskámat, közölte, hogy ez az ő helye, és begyömöszölte a maga csomagját.

A stewardesst kértem, tegyen valamit, legalább szóljon a nőnek, aki dolgát jól végzetten faarccal ült, és kibámult az ablakon. Tehetetlen voltam, ilyen arcátlan viselkedés ellen nem ismertem kulturált megoldást.

A stewardess persze nem tett semmit, nagyvonalúan megengedte, hogy a csomagomat letegyem a stewardess fülke elé. Ekkor megfogadtam, hogy soha többé nem ülök MALÉV gépre. Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyű ezt a fogadalmat megtartani.

Volt hasonló élménye? Írja le, szóljon hozzá!

| utazás, antiszociális viselkedés
2017-06-07 12:49:36


data-full-width-responsive="true">